Lukács evangéliumának karácsonyi beszámolója azzal kezdődik, hogy Augustus császár népszámlálási rendeletet bocsátott ki. Ezen első összeírás alkalmából „el is ment mindenki, hogy összeírják, ki-ki a
maga városába” (Lk 2,1-2).
A küszöbön álló hazai népszámlálást már meghirdették, de járványügyi okokból most egyáltalán nem kívánatos, hogy útra keljenek az emberek. Sőt az idei karácsonyra kijárási korlátozások között készülünk. Annak idején az útra kelt Szent Család Egyszülöttje veszélyhelyzetben született. Ma szerte a földkerekségen szinte mindenfelé krízishelyzet van, kérdésekkel és aggodalmakkal telve karácsonyozik a keresztény világ.
Akkor egyesek Augusztus császártól vártak egyetemes békét és jólétet, mások Messiást vártak úgy, hogy nem vették észre a közéjük érkezett kisdedet. Ma a vakcinától várja megváltását a (fél) világ, bár
tudjuk, hogy a legjobb oltóanyag még késik egy kicsit, és hogy a kezdődő védőoltás sem egyből és nem is mindenkinél hozza meg a várt immunitást. Orvosok, ápolók, betegek és megannyi segítségnyújtó személy tapasztalja meg azt, hogy „nem válthatja meg önmagát az ember, váltságdíjat
nem adhat Istennek” (Zsolt 49,8). A teljes megváltást az élet Urától várjuk és kapjuk meg, aki a zsoltáros szavai szerint „megváltást küldött az ő népének.” (Zsolt 111,9) Életre-halálra szóló megváltást mindattól, amit ma szorongva szemlélünk, és ha elszenvedünk, csak igen nehéz szívvel
viselünk el.
Az angyal az egész népnek szóló örömhírt ma is így jelenti be: „Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában.” (Lk 2,11) A kevesebb kimozdulással járó, talán épp bensőségesebb
idei karácsony megdöbbentő nagy felismerése az lehet, hogy éppen „nektek”, vagyis nekünk „született a Megváltó, az Úr Krisztus.” Hogy amit március óta nem tudtunk megválaszolni, azt ő segít
megoldani. Mert ő akart hozzánk jönni, ő akart megszólítani, ő akart felemelni és életben tartani. „Ki az az ember, ki életet akar, és jó napokat szeret látni?” – kérdezte a 34. zsoltár szerzője. Ma bizony mindenki igent mondhatna erre.
„Ez lesz a jel – folytatta a betlehemi angyal: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” (Lk
2,12) Aki keresi, ma is megtalálja. Ő az, aki „kezdettől fogva volt”, akiről tanítványai tanúságot tehettek: Benne „az Élet megjelent, mi láttuk és tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök
életet, ami az Atyánál volt és megjelent nekünk” (1 Jn 1,2-3) Ismeretlenül is őt keresik milliók, egészségre, életre és boldogságra vágyó emberek szerte az egész földön.
A veszélyeztetett állapotban, népszámlálásra tartva gyermeket szülő Szűz, illetve a krízishelyzetben Betlehemben megszületett Istengyermek: ők jelzik, hogy Isten a viszontagságos körülmények között is vigasztalást, megváltást szerez népének. Arra tanítanak, hogy egy nagy családba tartozunk, s aki
elsőszülött lett közülünk, az mutat utat most is a cél felé. „Ezt a parancsot kaptuk tőle: aki Istent szereti, szeresse testvérét is!” (1 Jn 4,21)
Orosz Atanáz
megyéspüspök
