A paraszti hagyományban a népszokások az egyházi évvel párhuzamosan és a természeti ciklusok szerint alakultak. A húsvét mozgóünnep, mindig a tavaszi napéjegyenlőséget, március 21-ét követő holdtölte utáni első vasárnap.
– A húsvétot megelőzi a farsangi időszakot követő negyvennapos nagyböjt. A farsangi lakodalmakat, bálokat, disznóvágásokat követően a bűnbánatra fókuszáló böjti idő csendesebb volt, szerdánként és péntekenként étkezési megvonásokkal járt. A nagypénteki böjtöt még a reformátusok is megtartották. Egyes munkák elvégzését tiltották ezen a napon. A pénteket szerencsétlen napnak tartották, és az aznapi esős időt rossz előjelnek tekintették – mondta Viszóczky Ilona, a Herman Ottó Múzeum etnográfus-muzeológusa.
– A nagyböjt időszakában az öltözködés is a gyászra utalt, a templomba sötét ruhában mentek. Egyedül a húsvétvasárnapot közvetlenül megelőző virágvasárnap ünnepén a népviseletben felcserélték a gyászruhájukat apró virágosra. A nagypéntek gyásznap volt, amikor teljesen feketébe öltöztek a falubeliek – fűzte hozzá.
Kalácsdíszek. Forrás: Viga Gyula
Elmondta, a nagyhéten takarítással, a ház kimeszelésével készültek húsvétra, és elkezdték előkészíteni az ünnepi ételeket: kalács, amit a görögkatolikusok pászkának neveztek, húsvéti sonka, bor, torma, tojás, valamint a görögkatolikusoknál szirik, vagyis sárgatúró. Ezeket húsvétvasárnap fonott kosárba helyezve, szentelő- vagy pászkakendővel letakarva megáldották a katolikus templomokban. A szentelt ételek egy része, különösen a húsvéti kalács Krisztus keresztáldozatára utal.
– Húsvéthétfőn a család lányait, asszonyait öntözték meg a fiúk, férfiak, illetve mátkájukhoz is elmentek ugyanebből a célból. A locsolkodásban megjelenő víz, vagy manapság a kölni, a megtisztulást és a termékenységet megjelenítő régi szimbólum. A betérő legényeket vendégséggel és piros tojással fogadták. Utóbbit a hiedelem szerint a kereszten szenvedő Krisztus vére festette meg. A hímes tojások mintája tájegységenként eltért: a gömöri falvakban például kis pálcikával vagy gyufaszállal vitték föl a viaszt a festett tojásokra, Palócföldön pedig aranyport is használtak – részletezte a néprajzkutató.
Locsolóvers Bodrogközből
Megrendült a világ és elsötétedett,
midőn Krisztus urunk a keresztfán szenvedett.
Sírtak a tanítványok, zokogva siratták,
mint a hű gyermek szerető édesanyját.
De harmadnapra megnyílt a sír szája,
kilépett belőle az élet királya.
Ezzel mutatta meg, hogy lesz feltámadás.
Feltámadt Krisztus húsvét ünnepére,
dicső koronája fénylik a fejébe '.
Eljöttünk e háznak megtisztelésére,
ha a házigazdának nem esne terhére,
váltsák meg a lányát, kérem szeretettel,
hadd öntsem meg fejét egy kis rózsavízzel!
Viruljon orcája minden nap szépséggel,
áldja meg az Isten friss jó egészséggel!
Hozzátette, a Kárpát-medencében általános locsolkodáshoz hasonló északkeleti szokás volt a subrikálás, vagy korbácsolás, amikor fiatal vesszőből font korbáccsal megcsapdosták a lányokat. A húsvéti nyúl szaporasága miatt szintén a termékenység jelképe, de ez mellékszálon, német hatásra terjedt el, ahogy a tojásfa díszítése is csak később vált kedveltté.
