Balogh Gyuláné 1922. május 12-én született Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyik falujában, Kántorjánosiban. 1965-ben költöztek Miskolcra, mert a férje itt kapott munkát. – Egy pár évig úgy éltünk, hogy ő csak hétvégente járt haza Kántorjánosiba, hétköznap pedig Miskolcon volt – idézte fel. Hozzátette: aztán ezt megunta a férjem, és úgy döntött, költözzünk Miskolcra. – Akkor Felsőzsolcára költöztünk, ahol csaknem 5 évig laktunk – mondta. Szerették volna eladni az otthoni házukat, ám sajnos ez nem sikerült, így ötévnyi felsőzsolcai lét után visszaköltöztek Szabolcsba. – Újabb két év telt el, mire el tudtuk adni a házunkat, és beköltözhettünk Miskolcra.
„Egy regényt lehetne írni az életemről” – mondta az ünnepelt. Kilenc gyermeke született Marika néninek, de sajnos hatan koraszülöttek voltak, így három lányt nevelt fel a 95 éves asszony. Hat unokája és hét dédunokája van. – Háztartásbeli voltam világéletemben – mondta szerényen Marika néni.
Arra a kérdésre, hogy mi a titka annak, hogy 95 évesen ilyen jól tartja magát, Marika néni csak annyit mondott: „Hála a jó Istennek. Én csak neki köszönhetek mindent.” Marika néni a mai napig ír verseket, mégpedig kézzel: kettőt meg is mutatott nekünk.
Az ünnepeltet, Szomorné Takács Tünde a Polgármesteri Hivatal Szociális Osztályának szociális ellátásszervezője és Kovácsné Budai Mária önkormányzati képviselő köszöntötte születésnapja alkalmából, a város nevében, és átadták a miniszterelnöki emléklapot.
