Szegregáció, lemorzsolódás, hol a szülők felelőssége?

Pakusza Zoltán közleményében úgy fogalmazott:  Tizenöt évet tanítottam egy olyan szakiskolában, ahol a tanulóim nagy százaléka érkezett nehéz körülmények közül. Pontosan volt rálátásom arra, hogy azokkal volt beilleszkedési probléma és lemorzsolódás, akikkel otthon nem foglalkoztak. Ahol a szülő nem követeli meg a leckét, a rendet, a felszerelést. Csak példaként említem, volt olyan szülői értekezlet, ahol nem lehetett megválasztani a három fős szülői munkaközösséget, mert nem jött el csak két szülő. 
Ki kell mondani, hogy az oktatás minősége nemcsak a rendszeren és az egyébként ilyen típusú iskolákban erőn felül teljesítő tanárkollégákon múlik. Ha a szülő és a szülői háttér nem partner, akkor nem lesz jelentős javulás. 
Azt gondolom, bizonyos esetekben bizony vizsgálni kellene, és ha kell szankcionálni a szülőt, hiszen a gyermekvédelmi törvény egyértelműen fogalmaz. A gyermek érzelmi, értelmi, erkölcsi és testi fejlődésért a szülő a felelős. Tudomásul kellene venni, hogy a gyermekvállalással a nevelés feladata is együtt  jár és azt nem lehet folyamatosan a társadalom vállára áthárítani. 
Aki igénybe veszi  az ingyen étkezést az iskolában, családi pótlékot és az egyéb kedvezményeket, attól joggal várja el a társadalom, hogy saját gyermekét az elvárások szerint nevelje."