– Az első előtt nagyon izgultam, de nagy segítséget kaptam mind a pilótánktól, mind az orvostól. Zökkenőmentes bevetés volt – meséli a minap.hu érdeklődésére az Országos Mentőszolgálatnál közel 20 éve dolgozó Csathó Mónika. Április 10-én kezdett, két napot teljesített egymás után a borsodi megyeszékhely bázisán. Előbb egy súlyos agyi katasztrófát elszenvedő beteg ellátásában működtek közre, majd balesetekhez hívták őket.
– Hogy mi vonzott ebben a munkában? A légimentés mindig is a szakma csúcsának számított, itt nemzetközileg is elismert ellátókkal dolgozhatok együtt, tanulhatok tőlük. Kifejezetten kritikus állapotú betegekhez és sérültekhez riasztanak, folyamatosan magas színvonalon kell teljesíteni. Ez kihívást jelent számomra is – teszi hozzá.
Mi miatt lehet az, hogy korábban nem töltötte be még nő ezt a pozíciót? – kérdezzük. – Minden bizonnyal a feladat összetettsége az oka. Adott esetben akár a beteg, vagy a felszerelés „mozgatása” is ránk hárul. Aztán le- és felszállásnál, a repülés alatt segítjük a pilótát; bizonyos műszereket – például a gép navigációs rendszerét – mi kezeljük. A helyszínen pedig az orvossal együtt, csapatként dolgozunk.
Hogy valakiből paramedikus legyen, ahhoz mentőápolói, vagy mentőtiszti végzettség kell. Egy többfordulós felvételi eljárást kell teljesíteni, majd a képzés során mind az egészségügyi, mind az ún. technikai személyzeti ismereteket fejlesztik. De külön gondot fordítanak a személyzet együttműködésének profi szintre emelésére is. – Azt kell mondanom, hogy a légimentőknél minden téren nagyon komoly, európai színvonalú képzéseket tartanak, ami segíti a profi betegellátást – hansúlyozza.
A légimentés nem borította fel Mónika családi és magánéletét sem. – A beosztást egy hónapra előre ismerjük, így jut elég idő mindenre – mondja.
