Van-e párhuzam az 1918-as spanyolnátha- és a napjainkban zajló koronvírus-járvány között? Hogyan reagált Miskolc a történelem során a jelentősebb krízisekre? Össze tudott-e fogni a miskolci lakosság a vészterhes, sorsfordító időkben? Milyen hatása lesz Miskolcra és a miskolci polgárokra a 2020-as világjárvány? Ugyanúgy fogják tanítani az iskolákban a következő generációknak, mint mondjuk az 1878-as árvizet, a már emlegetett spanyolnáthajárványt, vagy mondjuk a város 1944-es bombázását (hogy csak néhány sorsfordító eseményt idézzünk)?
A fentiekhez hasonló kérdések valószínűleg mindannyiunkban felmerülnek ezekben a napokban. A szerkesztőségben (pontosabban a messenger-beszélgetésben, ahová átmenetileg a szerkesztőség költözött) többször, többen fogalmaztak úgy: történelmi időket élünk, körülöttünk zajlik a történelem, a 2020-as járvány külön tétel lesz majd érettségin. Meg persze a fent emlegetett Miskolc életében fontos dátumokat is sokszor emlegettük, emlegetjük, és biztosan nem csak mi.
Éppen ezért döntöttünk úgy, felkeressük – természetesen most csak online csatornákon keresztül – a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Levéltár igazgatóját, hogy a történelmi adatok birtokában segítsen elhelyezni Miskolc jelentősebb kríziseinek sorában a koronavírus világjárványt.
Kis József örömmel állt rendelkezésünkre. A szakember azt mondta, aki azt mondja, van párhuzam a most zajló események és a 1918-as járvány között, nem téved nagyot: mindkét esetben egy korábban ismeretlen betegséggel, sőt járvánnyal találkoztak a miskolci polgárok, kísérteties hasonlóságokat is felfedezhetünk száz év távlatából.
Van párhuzam
- Kezdjük az első reakciókkal. 1918-ban, a járvány elején még egyáltalán nem tartották veszélyesnek a spanyol betegséget, s ez a vélemény még ma is fellelhető Miskolcon a koronavírussal kapcsolatban. Mind 1918 őszén, mind most az elmúlt hetekben pánik tört ki, az okok terén azonban már jelentős eltérést tapasztalhatunk. Míg a mi esetünkben leginkább az olaszországi, vagy amerikai tömeges halálesetek okoztak pánikot, addig a miskolciak számára száz évvel ezelőtt sokkal közvetlenebbül volt érezhető a halál szele. 1918 őszén már szerte a városban szedte áldozatait a spanyolnátha, s átlagosan naponta hat embert ragadott el, de az is előfordult, hogy egyetlen nap tizenöt polgár vesztette életét. Itt azért még korántsem tartunk. Az 1918-as helyzet az is megkülönbözteti a maitól, hogy míg most elsősorban az idősebb korosztályt veszélyezteti a koronavírus, addig a spanyolnátha nem válogatott a korosztályok közül, sőt a halálos áldozatok egyharmada kisgyermek volt. Ez nyilvánvalóan hatalmas tragédiát jelentett a városnak – jelentette ki a levéltár igazgatója.
A járvány kezelése is több ponton meglepő hasonlóságokat mutat: az emberek közötti távolságtartás céljából például akkor is javasolták mellőzni a kézfogást, de felhívták a figyelmet az alapvető higiéniai szabályok betartására, így például az étkezés előtti kézmosásra is. Kijárási korlátozást ugyan nem vezettek be, de mint manapság, úgy száz éve, bezárták az iskolákat, igyekeztek a hivatalokban és a nyilvános helyeken korlátozni a személyes érintkezést, sőt egy idő után a színházakat és mozikat is bezárták. Már 1918-ban is odafigyeltek a tömegközlekedési eszközök, a villamosok rendszeres fertőtlenítésére, s ekkor is sor került az istentiszteletek korlátozására és természetesen a betegek elkülönítésére is.
Különböző krízisek, eltérő reakciók
Kis József elmondása szerint ugyanakkor a különböző krízishelyzetekre a város eltérően reagált. „Tudjuk, az 1878-as árvíz után példátlan összefogás, közös építkezés alakult ki a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Ez egyrészről szükségszerű is volt, hiszen a belváros gyakorlatilag elpusztult, újra kellett építeni a Széchenyi, a Palóczy, a Kossuth, a Régiposta, és még számos utca házait. Soltész Nagy Kálmán polgármester kiemelkedő tevékenységének és persze a város összefogásának is volt köszönhető, hogy a ma is ismert belváros megépült, új színt, új hangulatot kölcsönözve a korábban inkább falusias jellegű településnek – mondta.
Szintén hatalmas veszteségek érték a várost a második világháborúban. Amint az ismert, 1944 júniusában, majd szeptemberében súlyos légitámadás érte Miskolcot, illetve az akkor még különálló Diósgyőrt. A bombázás hatására mintegy kétszáz épület pusztult el és több mint kétszáz ember halt meg, a bombakárok azonban még ennél is sokkal több ingatlant érintettek. A város veszteségei ráadásul ennél sokkal súlyosabbak voltak, ha hozzászámítjuk a harctereken, hadifogságban, német haláltáborokban, vagy épp málenkij robotban elpusztultak számát.
- A II. világháború borzalmai után „papíron” azt látjuk, hogy a politikai pártok közösen vezetik a várost. Megtörténik a romok eltakarítása, új házak, majd üzemek építése. Miskolc néhány év alatt az ország egyik ipari központjává válik, ennek azonban ára volt. A kézzel fogható eredmények dacára összefogásról korántsem lehet beszélni. Mint tudjuk, nemzetközi politikai döntés határozta meg Magyarország helyét, politikai berendezkedését, s ez az árny vetült Miskolcra is, s vette el a közös munka, közös építkezés lehetőségét – tette hozzá a szakember.
Miskolc mindig felállt
Ugorjunk vissza gondolatban egy kicsit most 1918-ba, a spanyolnátha idejére! Nagyon fontos ugyanis, hogy bár volt vesztesége Miskolcnak, a város a járványt követően is fel tudott állni.
- 1918-ban mintegy háromszáz miskolci vált a járvány áldozatává. Ez jelentős szám, jelenleg még fertőzött sincs ennyi a városunkban, ugyanakkor a korabeli Miskolc ötvenezres lakosságához mérten nem kiemelkedően sok, a teljes népesség mintegy 0,6 százaléka hunyt el. Az első világháború utáni Miskolc embervesztesége azonban ennél jóval több volt, hiszen a világháború során igen sokan estek el a harctéren, s itthon is számos áldozatot követelt a kolera. Miskolc népessége azonban ebben az időszakban töretlenül növekedett, ami annak is köszönhető, hogy Trianon következtében a város szerepe felértékelődött, s jelentős létszámú menekültet, az ország határán kívül rekedt családok százait kellett befogadnia. Emiatt is történhetett, hogy új városrészek kezdtek ekkor kiépülni, mindenekelőtt a ma már nevét tekintve kevésbé közszájon forgó Hodobay-telep, amelynek utcanevei – Temesvári, Kassai, stb. – máig őrzik ezen népesség eredetét – sorolta.
A városfejlődés tehát a körülmények dacára sem állt meg, bár azt is tudjuk, hogy a ’20-as években rendkívül nehéz gazdasági állapotokkal kellett megküzdeni. A megyei levéltár vezetője úgy vélekedik, ennek viszont inkább volt oka az első világégés és az azt követő politikai, illetve területi változások, mint a spanyoljárvány. „A kór tehát önmagában nem eredményezett jelentős visszaesést sem gazdasági, sem népességi tekintetben.”
Apróbetű, vagy külön fejezet?
A jelenre, a mostani világjárványra visszatérve Kis József úgy fogalmazott, a 2020-as év mindenképpen fontos lesz, de azt még nem tudni, pontosan mennyire, jelenleg még nem látni, hogy „a történelemkönyvekben csupán az apróbetűs részben találjuk meg majd, vagy külön fejezet fog vele foglalkozni a politikára, gazdaságra, társadalomra, vagy életmódra gyakorolt hatása miatt.”
- Nem szabad elfelejteni, hogy jóval több járvány és árvíz sújtotta Miskolcot, mint ahányat számon tart a köztudat, csak azok léptéküket, hatásukat tekintve kevésbé voltak súlyosak. Ma ezt még nem látjuk bizonyosan. Tény ugyanakkor, a mai miskolciak közül ilyen körülményeket csak nagyon kevesen éltek meg, leginkább azok, akik például hadifogolyként túlélték a tífuszt. A legtöbben most találkozunk ezzel a helyzettel először és bizony el kell mondani, hogy nem könnyű megélni. Hogy egy igazi, nagybetűs történelmi sorsforduló előtt/alatt állunk-e, az attól is függ, hogy a járvány nagyobb méreteket fog-e ölteni, mekkora emberi veszteséggel fog járni, de természetesen attól is, hogy milyen gazdasági, társadalmi, akár politikai következményeket fog maga után vonni.
Jelen helyzetben még csak azt látjuk, hogy nehéz, egyesek számára tragikus napokat élünk. Amennyire tudom, Miskolcon még halálos áldozatot nem követelt a járvány, s reméljük ez így is fog maradni. Gazdasági tekintetben azonban bizonyos, hogy már most súlyos napokat él át városunk, s hogy mennyi időbe kerül az abból való kilábalás, jelenleg még nem belátható. 1918/20-ban a város viszonylag gyorsan kiheverte a járvány okozta veszteséget, bízzunk benne, hogy most is így lesz! - zárta gondolatait Kis József.
