Számtalan kérdés fogalmazódik meg bennem: vajon milyen érzés lehetett számára visszatérni?! Egyáltalán, ahova megérkezett mennyiben hasonlít ahhoz az intézményhez, amelynek vezetői posztjáról a 2014-es év végén leköszönt? A mostani kollektívában találkozott-e régi, ismerős arcokkal? Míg ilyen kérdéseken merengek, a rendészek a reggeli, szokásos eligazításra várnak. Vincze Csaba igazgatóhoz órát lehetne állítani; percre pontosan kezdi az aktuális feladatok ismertetését, az előző nap eseményeinek összefoglalását. Az is hamar világossá válik számomra, hogy a „régi-új” vezető nem pusztán feladatokat oszt ki és kér számon, hanem dicsér és biztat. Elismeri a jól végzett munkát és nyitott a párbeszédre.
Az eligazítás után – rengeteg teendője ellenére – Vincze Csaba igazgató hellyel kínál és mielőtt kérdezhetnék, ő maga vág a közepébe: "…rengeteg a munka, de a siker is! És nem csupán a rend fenntartásában játszott szerepünkre gondolok."
Hogyhogy? Milyen egyéb feladatokat látnak még el?
Vincze Csaba: Ahogy az a szlogenünkben is szerepel, mi valóban „Miskolcot szolgáljuk”! Én magam is úgy érkeztem ide, hogy azt tartottam szem előtt: a társadalom bizalmát meg kell erősítenünk a rendészet irányába. Tudnia kell minden miskolcinak, hogy számíthat ránk. Igen sokrétű ugyanis a tevékenységünk.
Említene konkrét példákat? Mivel és hogyan „szolgálnak”?
V.Cs.: Hadd meséljek el rögtön egy esetet a közelmúltból. Ez tökéletesen példázza, hogy mi nem pusztán a szabályok betartását felügyeljük. Az egyik – egyébként adminisztrációval foglalkozó, tehát nem járőri kiképzéssel felvértezett - kolléganőnk munkába jövet észrevette, amint egy idős néni elesik a villamosmegállóban. Mielőtt a segítségére siethetett volna, a hölgy vérző fejjel felszállt a járműre. Ugyanakkor munkatársnőnk azt is látta, hogy a néni nem a csípős, kora reggeli mínuszoknak megfelelően van öltözve. Pontosan tudta: a rendészet ügyeletét felhívhatja bárki és segítséget kérhet – akár más számára is. Miután ezt megtette, járőr kollégáink autóval a villamos nyomába eredtek. Közben folyamatosan tartották a kapcsolatot a térfigyelő kamerákat felügyelő rendészekkel, és így derült ki, hogy az idős hölgyet melyik megállóban szállították le a villamosról. (Ugyanis nem viselt maszkot sem.) Az autós járőrök tehát a megállóban találtak a nénire, aki zavartnak tűnt. Nem tudott választ adni arra, hogy honnan jött és hová tart. Kollégáink – mind a fejsérülése, mind a zavartsága okán - mentőt hívtak hozzá, aminek kiérkezését természetesen megvárták. Úgy hiszem, bárki számára – akinek szerettei vannak – megnyugtató a tudat, hogy hasonló esetben segítséget lehet kérni a Miskolci Önkormányzati Rendészettől! A fentiek alapján talán kezd kirajzolódni, mit is értünk, érthetünk a közbiztonság fenntartása mellett, további „szolgálat” alatt.
Ha már itt tartunk: mi ez a bizonyos ügyeleti szám, amit jó, ha elmentünk telefonunkba?
A mior.hu weboldalon megtalálhatják az olvasók, de osszuk meg itt is: a 06 80 46 00 46-os, éjjel-nappal ingyenesen hívható számról van szó. Visszatérve tevékenységünk széles spektrumára: október végén és november elején a temetőkben és azok környékén - a rendőrséggel együttműködve – fokozott járőrszolgálatot láttunk el. A rendfenntartás nyilvánvaló kötelezettségünk volt, mint mindig; viszont az a plusz, amiről a fentiek során már szó esett – itt is megjelent. Többeknek például a parkolást illetően lehettünk segítségére (a megnövekedett forgalomra tekintettel hol hagyhatják gépjárműveiket). De volt olyan kisgyermek, aki a jelvényünket szerette volna megnézni. Nagy örömmel beszélgettek kollégáim a fiúcskával és bizony elmondták neki, milyen fontos, hogy igazolni tudjuk magunkat.
Ez a néhány kiragadott példa valóban azt bizonyítja számomra, hogy a társadalom – rendészek általi – szolgálatának számtalan módja lehetséges. Alapesetben is. De mi a helyzet a koronavírus miatt önökre háruló többletfeladatokkal?
V. Cs.: És akkor vissza is kanyarodtunk ahhoz a bizonyos pluszhoz… Tavasszal a rendészek segítették azokat a 70 év feletti lakosokat, akik nem hagyták el otthonaikat és nem volt, aki számukra élelmiszert, gyógyszert vásároljon vagy csekket adjon fel a postán. Talán nem szükséges ecsetelnem, hogy ezzel feladataink száma jelentősen növekedett, mint ahogy azt sem, milyen fontos küldetést teljesítettünk.
Ön azzal kezdte, hogy a MIŐR nem csupán a rendfenntartásban vállal szerepet, és valóban egymást követték a legkülönbözőbb példák. Beszéljünk azonban fő tevékenységükről is! Új vezetőként milyen koncepciót kíván megvalósítani a közbiztonság fenntartása, megerősítése érdekében?
V. Cs.: Kiemelt feladatunk, hogy minden miskolci számára békés és tiszta közterületeket, élhető környezetet biztosítsunk. Szintén prioritást élvez a biztonságtudat kialakítása és megtartása. Első teendőim egyike a város feltérképezése volt: hol, milyen gyakorisággal és milyen típusú panaszok jelentkeznek. Ha ugyanis ezt tisztán látjuk, a megoldás is hatékonyabb. Ahhoz, hogy egzakt választ kapjunk, összegeztük egyrészt saját tapasztalatainkat, másrészt a lakosság és az önkormányzati képviselők jelzéseit. Ennek nyomán indult el az a fokozott ellenőrzés-sorozat, mely első esetben kifejezetten az Újgyőri főtér területére fókuszált. Tekintettel az ünnepekre - decemberben egyébként is több alkalommal és több rendésszel találkozhattak a miskolciak a város utcáin.
És el is érkeztünk a 2020-as év végéhez. Mik a jövőbeni tervei, milyen távlati célokat tűzött ki a szervezet elé?
V. Cs.: Ön az imént említette a koncepciót. Nos, ennek elemi része, hogy 2021-ben a MIŐR-t még közelebb hozzuk a lakossághoz. Ez alatt értem például azt, hogy a kollégák intézkedési kultúráját magasabb szintre emeljük. Ezzel párhuzamosan a szakmai ismeretek bővítésére szintén nagy hangsúlyt helyezünk. A reggeli eligazítások egyúttal azt a célt szolgálják, hogy konkrét és fiktív eseteket megbeszéljünk, jogszabályokat megvitassunk. De más fórumot is igyekszünk teremteni az elméleti „gyakorlásnak”. Valamennyi rendésznek és mezőőrnek tisztában kell ugyanis lennie nemcsak az előírásokkal, hanem azok változásaival és gyakorlati alkalmazási lehetőségével. A szükséges ismeretanyagot nem pusztán „előadom”, hanem számon is kérem - például írásbeli szintfelmérés keretében. A tudás mellett azonban nélkülözhetetlen az udvarias, tisztelettudó fellépés. Ennek fontosságáról is ejtünk szót reggelente. Kiemelt jelentősége van továbbá annak, hogy a jövőben a reagálási időt redukáljuk, a rendészet szolgáltató jellegét még tovább erősítsük.
Végül ejtsünk néhány szót arról a speciális helyzetről, miszerint Ön „régi” és „új” igazgató is egyszemélyben.
V. Cs.: Valóban. Amikor 2013-ban a MIŐR ezzel az elnevezéssel létrejött, „alapítóként” közreműködtem és közel másfél évig én voltam a szervezet vezetője. A 2014-es év végén távoztam erről a posztról és 2020 novemberében tértem vissza.
Mi volt az első gondolata, amikor ismét átlépte a küszöböt?
V. Cs.: Természetesen voltak személyi változások az elmúlt években, de a korábbi kollektíva egy része jelenleg is a MIŐR kötelékéhez tartozik. Megpillantottam a régi kollégákat… És az futott át elsőként az agyamon: jó újra együtt szolgálni!
