Az újságíró, szerkesztő-riporter csaknem ötven éve van a pályán. Ma is aktív, a Csillagpont Rádió szerkesztő-riportereként végzi azt, amit a legjobban szeret: beszélget emberekkel.
Monos Márta lett az Év Újságírója Miskolcon. A rangos elismerést Veres Pál polgármester személyesen adta át március 15-én, a szabad sajtó napján. A világjárvány miatt rövid, és rendkívül szűk körű eseményen elhangzott: Monos Márta csaknem öt évtizede dolgozik a médiában újságíróként, szerkesztő-riporterként és műsorvezetőként. A szerkesztő a Miskolci Naplónak elmondta, egyáltalán nem számított rá, hogy ő kaphatja a díjat.
- Miskolc város elismerését megkapni igen felemelő és nagyon-nagyon jó érzés. Megmondom őszintén, teljesen váratlanul is ért, éppen munka közben voltam, mikor megcsörrent a telefon, a vonal másik végén Veres Pál polgármester mutatkozott be, aki elmondta nekem, hogy pályafutásom, munkásságom, meg a mostani munkám alapján úgy döntöttek, hogy 2021-ben én leszek az év újságírója vagy riportere, mert ez talán helyesebb jelen esetben. Nagyon furcsa itt állni a mikrofon másik oldalán, ez az „akasztják a hóhért” tipikus esete, de amellett, hogy furcsa, rendkívül jóleső érzés is - mondta.
Monos Márta Miskolcon született, itt is végezte el az általános és a középiskolai tanulmányait. Felsőfokú végzettségei (Debreceni Tanítóképző Főiskola – népművelő-könyvtáros diploma, MÚOSZ – újságírói képesítés) megszerzésével párhuzamosan kezdte el pályáját az újságírás területén: először gyakornokként 1970-ben a Borsodi Bányász üzemi lapnál, majd belpolitikai újságíró lett az Észak-Magyarországnál. A megyei napilap kötelekében 17 évet töltött el, majd utána egy évig a Miskolc Városi Televízió munkatársa volt. Ezután közel 23 évig a Magyar Rádió Észak-Magyarországi Regionális Stúdiójának szerkesztő-riportereként dolgozott. Ennek megszüntetése után került a Csillagpont Rádióhoz, ahol jelenleg is dolgozik, lassan már kilencedik éve.
Szeret beszélgetni
A szerkesztő-riporter lapunknak úgy fogalmazott, riportalanyait mindig nagyon nagyra tartotta, mint ahogyan nagyra tartja most is: szeret beszélgetni.
- Csak akkor tud az ember igazán őszinte kérdéseket feltenni, ha figyel arra, mint mond a másik. Ahhoz pedig kell, hogy érdekelje a riportert a riportalany mondanivalója. Számomra ezzel sosem volt gond, hiszen mindig azt vallottam, hogy minden egyes beszélgetésből lehet tanulni. Én abból is tudtam tanulni, mikor a Diósgyőri Gépgyár esztergályosával beszélgettem, de abból is, amikor egy miniszterrel vagy államtitkárral – jelentette ki.
Lapunk érdelődésére elmondta, öt évtized számtalan riportjából, interjújából meglehetősen nehéz kiválasztani egy-egy kiemelkedőt, hiszen mindegyik közel áll hozzá.”Ha mégis meg kell tennem, akkor azt mondanám: nagyon büszke vagyok, hogy annak idején a Magyar Rádió regionális stúdiójának munkatársaként G. Tóth Ferenccel közösen kérdezhettem Göncz Árpád néhai köztársasági elnököt, és büszke vagyok arra is, hogy többször is beszélgethettem Habsburg Ottóval. De ugyanilyen értékes beszélgetés volt az is, amit Mezőszemerén készíthettem el egy idős bácsival, aki megszólalásig olyan volt, mint a nagyapám, aki már nem élt. Minden újságíró ismeri az érzést, amikor interjú közben beleborzongsz a hallottakba, mert annyira mély gondolatokkal találkozol, olyan jó hatást gyakorol rád” – hangsúlyozta a szerkesztő-riporter.
Többször is elismerték
Nem Miskolc város sajtódíja az első, amivel az elmúlt évtizedekben elismerték Monos Márta munkáját. Két alkalommal vehette át a Magyar Rádió Nívódíját, ugyancsak kétszer részesült Az Év Rádiósa kitüntetésben a regionális stúdióban. Megkapta a Semmelweis Ignác Emlékplakettet és a Magyar Orvosi Kamara Média Díját. Néhány éve az Év Rádiósa lett a Csillagpont Rádiónál is.
Munkája során többször kapott oklevelet különféle civilszervezetektől (legutóbb 2020-ban a Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért tisztelte meg ezzel), számos alkalommal kérték fel szakmai programok, egészségügyi konferenciák, találkozók, rendezvények műsorvezetésére. Több éven át oktatta középiskolásoknak a médiaismeretet egy miskolci gimnáziumban.
2005-ben egy sikeres pályázatnak köszönhetően a bányászati hagyományokról készített egy – akkor a maga nemében egyedülinek mondható – kiadványt, amely képben-szövegben és nem utolsó sorban hanganyagokban állít emléket egy megszűnt szakmának, az északi szénmedence mélyművelésű bányászatának.
A szerkesztő-riporter elmondása szerint a munkája során szerzett élmények a mai napig is feltöltik. „Amikor a regionális stúdiót megszüntették, negyvenéves munkaviszony után lehetőségem volt nyugdíjba menni, amivel akkor éltem, gyakorlatilag nyugdíjba menekültem. Viszont csak néhány hónap telt el, és lehetőséget kaptam a Csillagpont Rádiónál, amitől nagyon boldog voltam, hiszen én a Magyar Rádiónál is főként egészségügyi témákkal foglalkoztam, ahogy most itt is. Én tényleg nem azért dolgozom a mai napig, mert nincs más elképzelésem a jövőről, hanem mert boldog vagyok attól, hogy megadatik nekem, hogy ugyanazt a munkát végezhetem, amit akkor, amikor még a szó igazi értelmében aktív voltam – zárta a riporter.
