A DemNet Alapítvány és a Dialóg a Közösségekért Közhasznú Egyesület a miskolci önkormányzattal karöltve közös gondolkodásra hívta egy szombati napon a lakosokat. A városvezetés közel két éve indult el azon az úton, amely a részvételi demokrácia adaptálása felé vezet. A cél a lehető leginkább bevonni a miskolciakat a döntéselőkészítésbe.
Ennek érdekében jött létre a Részvételi Koncepció, azonban Magyarországon annyira új ez az ötlet, hogy folyamatosan formálódnak a legjobb a módszerek, amelyek a helyi viszonyok között lehetővé teszik, hogy működjön az állampolgárok bevonása.
Ezt a folyamatot segítette a Közösen Miskolcért! névre hallgató beszélgetés. Csere Áron János, a Dialóg Egyesület elnöke elmondta, a szervezőknek az a tapasztalata, hogy akik részt vesznek a hasonló programokon – mint amilyen az első miskolci közösségi gyűlés is volt –, ők alapvetően nyitottak a részvételi demokráciára és pozitív gondolatokat fogalmaznak meg. Olyanokat, amelyek valóban segítenek az emberek aktivizálásában és – másik oldalról – az önkormányzat számára is a hatékonyabb működésben.
„Az emberek ismerkednek a részvételiség rendszerével, ami még mindig alakulóban van. Ez egy újfajta módszer, ami sokak számára nem egyértelmű” – összegezte az egyik legfőbb megállapítást.
Ezzel arra utalt, hogy bár vannak aktív állampolgárok, akik szívesen vesznek részt a demokratikus folyamatokban, azonban sokan még mindig úgy értelmezik a részvételi demokráciát mint egy lehetőséget arra, hogy „az önkormányzatnak megmondják, mit kellene máshogyan csinálnia, mit várnak el a városvezetéstől” – mint fogalmazott Csere Áron János.
Az emberek még nem ismerik a kereteit annak, hogyan tudnának tenni a saját ügyeik, érdekeik, véleményeik érdekében – miként válhatnak aktívvá. Hiába adott a nyitottság mind az ő, mind az önkormányzat részéről, a lehetőségeket még most tanulják a miskolciak. Holott a részvételi demokrácia lényege abban rejlik, hogy az állampolgárok és a városvezetés közösen, együtt gondolkodva találják meg a mindenki számára legmegfelelőbb, kivitelezhető megoldást egy adott ügyben.
Példaként elhangzik, hogy szóba került a nonprofit szféra is a beszélgetések során. Az emberek úgy értelmezik az alapvetően alulról induló, tehát civil, állampolgári érdekek mentén létrejövő szervezeteket, mint amik azért léteznek, hogy értük dolgozzanak. Ráadásul sokak elképzelése szerint önkormányzati vagy éppen állami intézmények, pedig legtöbbször arról van szó, hogy hasonló gondolkodású emberek összeállnak és együtt képviselik az érdekeiket.
„Nincs meg bennük az a reflex, hogy csatlakozhatunk egy civil szervezet munkájához, vagy mi is létrehozhatunk egyet” – mondja a szervező. „Az emberek felülről irányított önkéntességre várnak” – foglalta össze, azonban a részvételi demokrácia elképzelése szerint ők maguk aktívan csatlakoznak a közügyekhez és képviselik a saját érdekeiket.
Több ötlet született arra, hogyan lehetne ezen az állásponton változtatni – például a felek közti kommunikáció javításával –, ezeket a DemNet Alapítvány összegzi és a javaslatcsomagot eljuttatja majd a miskolci önkormányzathoz.
