Idén a Szalay-dombormű megkoszorúzásával kezdték meg a megemlékezést és tiszteletadást az egyetem vezetői. Az 1956-os forradalom emlékművét 1969-ben állították föl a Connecticut-beli Norwalkban (USA), a másolatot Györfi Sándor szobrászművész készítette 1994-ben, amit aztán a Miskolci Galéria Petró-házában, Szalay Lajos állandó tárlatán láthattak az érdeklődők. 2009 októberében az emlékművet a város a Miskolci Egyetemnek adományozta.
A koszorúzást követően az egyetem főépülete előtt egy kültéri installációval - egy Csepel honvédségi teherautóval és Kerékgyártó László, Mikó János, valamint Udvardi Géza képeiből összeállított fotómontázzsal - idézték fel az '56-os eseményeket.
Ünnepi beszédében Szűcs Péter általános és tudományos rektorhelyettes úgy fogalmazott, az egyetem "szellemi közösségként tevékeny résztvevője a sorsfordító történelmi pillanatoknak", 1956 októberében is az egyetemi hallgatóság - merész kiállásával - országos jelentőségű szerepet vállalt a kommunista diktatúra alapjainak megrendítésében.
Felidézte azonban, hogy ez véráldozattal járt, hiszen a miskolci egyetemisták közül két diák - Kiss Gábor elsőéves gépész és Kölber Gábor elsőéves bányamérnök - életét kioltották az ide vezényelt harckocsik lövedékei '56. november 4-ének hajnalán.
- Az egyetemi fiatalság bátor kiállása és felelősségérzete a társadalmi igazságosság kivívásáért a forradalom következményeinek ismeretében különösen tiszteletreméltó. A megtorlás és a megfélemlítés évei ugyanis sok tehetséges fiatal életét törték derékba, sokan elhagyni kényszerültek hazájukat - mutatott rá Szűcs Péter.
Miközben - tette hozzá - az államhatalom '56-ról hivatalosan ellenforradalomként beszélt, vagy éppen elhallgatta a tényeket. A felejtéspolitika a társadalomra ruházta át annak felelősségét, mit őriz meg 1956-ról.
- Felelősségünk, hogy 1956-ra a maga sokszínűségében emlékezzünk. Nem kell mindenütt hősöket keresni, a forradalomban is "csak" emberek vettek részt, a maguk tévedéseivel, kényszerű megalkuvásaival, hősies kockázatvállalásaikkal. A személyes történeteik viszont példát adnak arra, hogyan válhattak néhány napra a közös szabadságélmény és a remény forradalmi harcosává. Emlékezetük így is élő maradhat - zárta ünnepi beszédét a rektorhelyettes.
