A Dunaújvárosban felszedett mentalitásról
„Azon a helyen, ahol én felnőttem, ha valakit seggbe rúgtak a kocsmában, akkor felénk nem az a divat, hogy arrébb sétálunk. És ha becsmérel vagy az anyánkat szidja, akkor kihívjuk a kocsma elé. Én ebből a kultúrából jövök, és nem is fogok megváltozni.”
Rákay Philipről
„Szerintem mindenkinek kicsit összefut a szemöldöke, és nem gondolja, hogy az rendben van, hogy arany Mercikből... na gyere, kicsi proli, elviszlek. A pisikását kevergette még Kálmánka, amikor én automata Mustangban ültem édesapám mellett, csak aztán jött egy csúnya rendszerváltás. Nekem nem kell megmutatni a fényűzést. Egyébként marha büszke vagyok arra, hogy buszozok meg villamosozom, és én a nép között járok. Én nem a politikával akarok jóban lenni, hanem az emberekkel.”
A sztárságról
„Én megcsinálok 160 darab szelfit, ha azt látom, hogy csillogó szemű kislányok jönnek oda hozzám. Hol játsszam én a magyar Brad Pittet? Én egy újvárosi panelgyerek vagyok, aki nagyon szereti, hogyha szeretik. Mindenki kérdezi, hogy ezt te hogy bírod. Kábé erre tettem fel az életem, azért bírom.”
Csendben maradásról
„Mindenkinek megvan a maga keresztje, akinek meg van bátorsága, az választ magának. Én meg ezt választottam. Mert csendben maradhattam volna, hogy én csak egy színész vagyok, mit akarnak tőlem – ez mindig visszacseng nekem a Mephistóból –, jó, hát tanárt játszottam, de mi közöm nekem ehhez. Én nem tudnék nyugodtan aludni, és azt gondolom, hogy mindenkit csalódással töltene el az, hogy Magyarország tanár bácsija csendben van. Amikor ég a talaj, bajban van mindenki, és tarthatatlan a helyzet, és minden iskolában megállás nélkül helyettesítés van, szerintem még a felcsútiban is.”
Vidnyánszky Attiláról
„Vidnyánszky Attila, aki nem itt szocializálódott, nem itt nőtt föl, se kutyája, se macskája senki, ezért maximálisan alkalmas arra a pozícióra, hogy ezt a kivéreztetést és likvidálást végrehajtsa. Történelmi bűn, amit ő elkövet.”
(via: telex.hu)
