Az első világháború idején pusztító kolerajárványban meghalt katonákra emlékeztek kedden a Sajó úti koleratemetőben. Az eseményen Badány Lajos, Miskolc alpolgármestere mondott beszédet, aki úgy fogalmazott, a háborúban hősi halált halt elődeink áldozatvállalásukkal példát mutattak az utókor számára.
- Azok, akik a háborúban életüket vesztették, talán nem is akartak hősökké válni, egy boldog, békés életre vágytak, végezték mindennapi munkájukat, dolgoztak családjukért. Tették ezt mindaddig, amíg el nem sodorta őket a történelem vihara. Elsodorta őket egy olyan háború, amelynek mindenki vesztesévé vált, győztesek és legyőzöttek egyaránt - fogalmazott Badány Lajos.
Mint kiemelte, az első világégés során Európai népeinek fiai harcoltak egymással a csatatereken. „De akkor és ott ők úgy érezték, hogy a hazájukért teszik mindezt, becsülettel harcoltak mindazon eszményért, amelyet ők fontosnak tartottak. Önzetlen áldozatvállalásuk által hősökké lettek mind az Isten, mind pedig az utókor színe előtt” – jelentette ki Miskolc alpolgármestere.
- Az utókor feladata az, hogy továbbvigye az elődeik örökét, ápolja a hősök emlékét, betemesse a közénk vert árkokat, és begyógyítsa a korábbi sebeket – tette hozzá.
Az emlékezőszavakat követően koszorúval emlékezett Miskolc önkormányzatának képviseletében Veres Pál polgármester és Badány Lajos alpolgármester, a kórházat egykor működtető Pfliegler Imre tábori orvos felmenői (köztük Pfliegler Péter, Miskolc korábbi alpolgármestere) valamint pártok, intézmények és civilszervezetek képviselői.
A koleratemetőről
Koleratemető és katonatemető – mindkét néven emlegetjük a Sajó utcán található sírkertet, ahol megemlékezést tartottak halottak napja alkalmából. Az itt nyugvó kilencszázhatvankettő katona a huszadik század elején pusztító pandémiában halt meg. A területen hozták létre ugyanis azt kifejezetten a háborús sebesülteknek létesített barakk-kórházat 1914-ben, amiben több mint ötezer beteget tudtak kezelni egyszerre. Ez a barakktábor volt a legközelebb a galíciai frontvonalhoz, ezért ide szállították a betegeket, sebesülteket. Koleratemetőnek az itt élők nevezték el, mivel ez a járványos betegség sok áldozatot szedett a katonák között. Pfliegler Imre tábori orvos vezetésével ötvennégy orvos dolgozott itt, illetve több nővér is a Magyar Vöröskereszttől. A kórház hetvennyolc nagyobb, nyolc kisebb barakképületből, és hét melléképítményből állt. Az első betegek már 1914. szeptember 28-án – szám szerint harmincnégyen – megérkeztek, létszámuk néhány nap alatt elérte a háromszázat. De volt olyan időszak is, amikor ezer betegről kellett gondoskodni.
Az évtizedekig elfeledett temető területét 1992-ben a Miskolci Városszépítő Egyesület tette rendbe. 2015 novemberében emléktáblát avattak a temető egykori kórházi kápolnájának romjainál abból az alkalomból, hogy az épületet száz évvel azelőtt, 1915. november 2-án szentelték fel. 2019 márciusában a Sajó utcai koleratemetőben egyebek mellett felújították a kápolna még meglévő bejáratát, belső járdát alakítottak ki, rendbe tették a területet, növényeket is ültettek.
