Rabutin generális felégeti Miskolcot
Rabutin császári generális 1706 szeptemberében indult Erdélyből Kassa elfoglalására. Ekkor Károlyi Sándor kuruc generális felégette a vidéket előtte, a malmainkat tönkretette, minden takarmányt, élelmiszert elpusztított, a kutakat betömette, hogy a császáriaknak ne maradjon még ivóvize sem. Miskolc lakossága pedig elmenekült a városból.
1706. szeptember 17-én érkezett Rabutin a város alá. A német és rác csapatok öt napig fosztogattak, de aztán belátták, hogy a város ki van ürítve. Feltörték a házakat, a pincéket, mindent szétvertek. Ha egy elbújt városlakót is találtak, azt megölték. Az indulásukat megelőző este pedig házról-házra járva felgyújtották a várost. Csak a templomokat és a református iskolát hagyták sértetlenül. Rabutin neve nagyon sokáig szitokszó volt városunkban...
Miskolci boszorkányperek
Ahogy a többi magyar városban, településen, úgy Miskolcon is voltak boszorkányperek. Az egyik leghírhedtebb miskolci boszorkányperre 1709-ben került sor. A vádlottak padján Szabó Pálné, Krasznay Zsuzsánna, Tóth Istvánné és Nagy Boris ült, és összesen 42 tanút idéztek be a tárgyalásra.
A korabeli beszámoló így írta le a történéseket:
„A vádlottakat a hóhér a legembertelenebbül megkínozta, így mezítelenül tüskeágyba fektette, hogy vallomást csikarjanak ki belőlük.
És bebizonyosodott, hogy Krasznay Zsuzsánna és Nagy Boris harmadik társukkal a mezőn Demeter Miklós szekeréhez bujdostak, a szekérre ültek, onnan eltűntek, majd a szekeret az egyenes úton feldöntötték. Nagy Boris pedig Demeter Mártonnak egy meggyógyulást nem remélhető, beteg ökrét két óra alatt meggyógyította. Diószeghy Tamásnak, kígyó képében a csecsét kiharapván, amikor hasából kikergette, az utcán megrázkódván, a kígyóból a maga személyére változott.
Krasznay Zsuzsánna bement és ajtónyílás nélkül kiment Török Istvánné ajtaján, Nagy Erzsók gyermekét megforgatván, a tejét elvesztette, s magáét azzal bővítette, Iván Tamást felkantározván, megnyergelte, Tóth Jánosné gyakran nyargalózott rajta. Diószeghy Tamásnét szemeláttára kígyó képében megkísértette, a halálos beteg addig nem holt, amíg hozzá nem ment és kezét még nem fogta, a mezőn egy sereg lúd mellett megjelenvén, csakhamar eltűnt lúdastól együtt, Németi Jánosné gyermekét megrontván, nyomorulttá tette, a negyednapig halva feküdt macskát felelevenítette.
Nagy Boris és Krasznay Zsuzsánna hóhér általi megégettetésre ítéltetett.”
Hogy tudósításból kimaradt két vádlottal, Szabó Pálnéval és Tóth Istvánnéval mi történt, arról nem maradt fent információ, de gyanítható, hogy sok jóra nem számíthattak…
A legpusztítóbb miskolci pestisjárvány
Érdekes, hogy milyen kevés feljegyzést találunk erről a járványról, pedig a város lakosságának a 60 százalékát (!) elvitte. Rabutin generális rombolásáról vagy Rákóczi ténykedéséről sokkalta több információnk van. A pestis pusztítása országosan is sokkolta a közvéleményt. Ez a borzalmas járvány 1709 ősze, és 1710 tavasza között tombolt városunkban.
Egészen döbbenetes, hogy a valamivel több, mint 6000 fős városi lakosságból majd’ 3600 ember elhalálozott. Magyar-Görömböly elnéptelenedett, Szirma és Felsőgyőr lakossága lélekszámának arányában szintén nagy veszteséget szenvedett.
Az utolsó városkapu kialakulása
A Zsolcai kapu az a városkapu, amely utoljára jött létre Miskolcon. A régi időkben árok és sánc vette körbe a várost, melyet a városkapuk törtek meg. Zsolca felé a Sajó és mellékágai miatt nagyon mocsaras, lápos, járhatatlan terület volt, ezért sem út, sem híd nem vezetett arra. Az első utalás a Zsolcai kapura csak 1742-ből való, akkor már biztosan létezett.
„A város Zsolcai kapujába két strázsa állíttatik.”
Ezáltal Miskolc jelentősége is megnőtt, ugyanis közvetlenül bekapcsolódott a kassai országútba, illetve Szerencs felé is megnyílt az utazási lehetőség, így nem kellett kerülni egyik esetben sem.
A korabeli feljegyzésekben lehetett olvasni olyan utalásokról, hogy sokáig azért nem volt Miskolcról út Zsolca felé, mert a két város polgárai nem kedvelték egymást, állandó határvitáik voltak, ezért nem építettek hidat és utat sem sokáig a Sajóra, a két település közé.
