Az Avas északi lejtőjén csodás műemlékegyüttest alkot a református templom és a tőle pár méterre található harangtorony, amely évtizedek óta az egyik kedvenc célpontja a művészvilágnak; számtalan festmény, képeslap, szépirodalmi mű, fotó örökítette meg e párost. Azt a harangjátékot azonban az imént felsorolt műfajok nem tudják megörökíteni, amelyet több mint nyolc évtizede hallhatunk minden negyedórában, amikor a belvárosban járunk.
Miskolc legrégebbi temploma 13. századi alapokkal bír, legelső írásos említése 1241-ből, egy pápai tizedjegyzékből ismert. Ekkor még egy egyhajós, román stílusú templomként építették, ami a tatárjárás során elpusztult. Az 1260-as években újjáépítették, azonban ekkor sem állt sokáig sértetlenül az épület, amelyet a Miskolc környékén portyázó nogaji tatár csapatok 1285-ben felgyújtottak. Nagy Lajos király idejében a templomot nyugati irányban bővítették, majd 1411 és 1489 között későgót stílusban háromhajós, körüljárható szentéllyel rendelkező, torony nélküli csarnoktemplommá bővítették, gótikus nyugati tornya később épült hozzá. A templom mellé építettek egy temetőkápolnát is Szent Mihály tiszteletére.
Központi szerep
A 16. század történései központi szerepet játszottak a templom életében. 1541. december 11-én Fráter György nagyváradi római katolikus püspök a templom falai között tartotta meg 13 keleti megye nemesi képviselőinek gyűlését, melyen Ferdinándhoz való csatlakozásukat nyilvánították ki. Két évvel később az első magyar reformátorként számontartott Dévai Bíró Mátyás magyarul misézett a templomban, elhozva ezzel Miskolcra a lutheri tanokat. 1544-ben azonban megérkezett a török vész is, amelynek többek között az avasi Szent István-templom látta kárát: az épületet felgyújtották, aminek hatására a torony leomlott, beszakítva az épület boltozatát. A helyreállítás sem ment könnyen ezekben a vészterhes időkben és nem csak a török uralom miatt. A diósgyőri koronauradalom akkori úrnője, a hithű katolikus Fánchy Borbála akadályozta a templom újjáépítését, tartva a kálvini tanok terjedésétől, így a templom több mint két évtizedig tető nélkül maradt, emiatt az épület freskói erősen megrongálódtak.
Kápolnából őrszem
A törökdúlást követően, a 16. század derekán nyert teret a reformáció Miskolcon, a templomot is reformátusok használták, miután 1560 és 1569 között felújították. A templom ekkor nyerte el mai, egyszerű, torony nélküli formáját. Miután a Szent Mihály kápolna a református hagyományok értelmében elvesztette funkcióját, 1557-ben alakították át harangtoronnyá késő reneszánsz stílusban. Az építés dátumáról akkor bizonyosodtak meg, mikor a torony 1926-os renoválása során előkerült egy latin falfelirat, amely magyar fordításban így hangzik: “A torony épült nagyságos Balassa Zsigmond várúrsága, Gombos Pál bírósága és Szijgyártó Mátyás gondnoksága idején, az Úr 1557. évében”.
A harangtorony sokáig nem feltétlenül egyházi funkciót töltött be. A 17. századtól a 19. század derekáig itt posztoltak a városi őrszemek tűzmegfigyelési célokból egészen addig, amíg erre jobb helyet nem találtak. 1884-ben a színház tornya lett az új megfigyelő állás, amely lényegesen jobb látóteret biztosított az akkor már sűrű lombokkal benőtt domboldal helyett.
Ajándék az aranylakodalomra
Azonban az avasi harangtorony így sem maradt nemes rendeltetés nélkül.
„Az avasi harangjátékos toronyórát Isten dicsőségére és szüleik: Győry Nagy Samu és felesége Mihályfalusi Forgon Irma 50. házassági évfordulója emlékére állították hálás fiai Lajos és István 1941. május 19-én.” – hirdeti a márványtábla a torony falán.
A nem mindennapi ajándékot Győri Nagy Lajos jogász és testvére, dr. Győri Nagy István adományozták szüleiknek, akiknek fennmaradt indoklásukból nem csak elhatározásuk miértjét, hanem a harangjáték különlegességét és készítőjét is megismerhetjük: „Az isteni gondviselés jóságát, hogy szüleink 50 éves házassági évfordulóját megérhettük eléggé megköszönni erőnk nincs s ha arra gondolunk, hogy a Mindenhatóval szembeni hálaérzésünknek egyházunkkal szemben adjunk látható kifejezést, ez a lelkünket betöltő hálának csak szerény megnyilvánulása. A miskolci egyház ősi templomának, az avasi templomnak tornyán óhajtunk világító számlapos toronyórát felszereltetni. Az órához negyedórákat verő harangjáték tartozik, amely westminsteri, wittingtoni és san michelei ütésre van hangolva s abban a tekintetben, hogy ütése három különböző dallamú – egyedülálló az egész országban. A toronyóra és harangjáték szerkezete Csury Ferenc szegedi toronyórakészítő-mester műalkotása; ugyanő készítette a szegedi fogadalmi templom toronyóráját, valamint a szegedi Dóm téri bábjátékos zenélő órát.”
Mára szignál lett
Nyugodtan mondhatjuk, hogy a harangtorony dallama az elmúlt évtizedekben Miskolc saját hangjegye lett. Nemcsak az utcákon hallható, hanem az intézmények falai között is: a városházi szavazások és a színházi előadások kezdetének állandó kísérője. A dallam szerkezete különleges: negyedóránként csak részleteket játszik, egészkor pedig teljes egészében megszólal, ahogy már több mint nyolcvan éve teszi. Ez a folyamatos jelenlét tette a harangjátékot a város egyik legértékesebb élő örökségévé, amely mindennap emlékeztet arra, hogy Miskolcnak nemcsak múltja, hanem saját, összetéveszthetetlen hangja is van.
Szerző: Nagy Attila
