Nagy Mónika képei egyszerre személyesek és egyetemesek: a belső világ rezdüléseit, a női sors és önismeret állomásait jelenítik meg. Színei hol nyugtalanítóan vibrálnak, hol finoman oldódnak egymásba, miközben minden ecsetvonás mögött ott húzódik egy-egy történet, emlék vagy gondolatfoszlány.
Lélektükör
Festészete elsősorban önreflexív: a Lélektükör cím nem véletlen, hiszen minden kép egy-egy belső tükör, amelyben az alkotó – és vele együtt a néző is – önmagára ismerhet. Az érzelmek és tapasztalatok színekké és formákká oldódnak, így válnak egyetemes üzenetté arról, hogyan lehet kifejezni a kimondhatatlant.
A Lélektükör sorozat darabjai az önismeret útját jelenítik meg – ahogy a művész fogalmaz, számára a festés „meditatív állapot, amelyben a lélek vezeti a kezet”. A képekben egyszerre van jelen a női erő, az érzékenység és az önelfogadás vágya. Munkái nem illusztrálják a valóságot, hanem inkább belső tájakat tárnak fel: a színek és formák mögött az emberi kapcsolatok, a múlt és a megújulás motívumai sejlenek fel.
Nagy Mónika autodidakta módon kezdett festeni, és az alkotás számára hamar a belső egyensúly és önkifejezés eszközévé vált. Művészetében a női identitás, az érzelmi őszinteség és a lelki gyógyulás kérdései központi szerepet kapnak. A festőnő saját bevallása szerint a vászon számára „olyan tér, ahol az elfojtott érzések hangot kaphatnak, a csend pedig színt ölt”.
A megnyitón elhangzott: a kiállítás nem csupán vizuális élményt nyújt, hanem elcsendesedésre, önmagunkkal való találkozásra is hív. A tárlat betekintést enged abba a belső térbe, ahol a színek és formák mögött az emberi lélek rezdülései sejlenek fel.
A Lélektükör kiállítás november közepéig tekinthető meg az Ifjúsági Ház Galériájában, hétköznapokon 10 és 18 óra között.
