December 27-én, 84 éves korában elhunyt Péva Ibolya, a teátrum örökös tagja. A Déryné- és Aase-díjas színművész pályafutását a Rózsahegyi Kálmán Színiiskolában kezdte, majd 1966-ban szerződött először a Miskolci Nemzeti Színházhoz. A társulatnál 1966–1969 között játszott, majd egyéves kecskeméti időszak után 1970-ben visszatért Miskolcra, ahol egészen 2021-ig tag volt.
Csupa derű
Csütörtökön egykori pályatársai és mindazok, akik szerették és tisztelték, róhatták le kegyeletüket egy szál fehér virággal. Színésztársai életvidám és sokoldalú színésznőnek ismerték. Seres Ildikó színművész a Miskolc Televíziónak úgy fogalmazott: „csupa vidámság, csupa derű, csupa életkedv, örök fiatalság” jellemezte Péva Ibolyát.
– Mindenkit szeretett, mindenkivel kedves volt. Nem is láttam őt soha veszekedni, semmire, senkire – tette hozzá.
Szerette Miskolcot
Péva Ibolyát számtalan szerepben láthatta a közönség. Volt olyan évad, amikor egy teljes életciklust eljátszott. 43 évesen volt 18 éves vihogó lányka, öregedő feleség és szellemként az örök nő megtestesítője is. 45 éves jubileumát 2011-ben ünnepelte. Az akkor 70 éve színésznő vidáman nyilatkozott a Miskolc Televíziónak.
– Szeretem ezt a várost, és talán nem hízelgek magamnak túlzottan, hogy azt hiszem, ők is szeretnek engem. És ez jó érzés. Többet ér minden fizetésnél, ami nagyon kevés – fogalmazott.
Az életkor egy jelmez
A színésznő szerepeit, életútját, kortalanságát Mikita Gábor, a Színháztörténeti és Színészmúzeum vezetője idézte fel a csütörtöki megemlékezés során.
– Azt valljuk, hogy a színésznőknek nincs koruk. Ha kételkednénk a kijelentés igazságában, akkor elég Péva Ibolyára gondolnunk – fogalmazott. – Ő élő példája volt az életkorok korlátain felülemelkedő életörömnek, női sugárzásnak. Bizonyítéka volt annak, hogy az életkor nem határ, legfeljebb egy jelmez, amelyet a színpadon kedv szerint lehet váltogatni.
Felragyogtatta a belvárost
Hozzátette:
Hihetetlenül friss üdeségét, tiszta naivitását soha nem látott módon mindig áthatotta egy finom pajkos pikantéria. Mintha egy tündér és egy kobold ötvöződött volna benne, és a szereptől függően kivételes arányérzékkel erősítette fel hol a tisztaság, hol az erotika színeit. Ez a kettősség adott valami teljesen varázst az ő alakívásainak.
Mikita Gábor azt is felidézte, hogy Péva Ibolya pályatársai „odaadó színésznőnek” nevezték, aki „bolondja volt a színháznak”.
– A közönség érezte ezt az odaadást. Mohón vágyott a színpadra, szereplésre; mondása volt, hogy a színpad mákony, melynek varázsa alól nem lehet szabadulni, ha egyszer felléptél ott. Ehhez az elkötelezett színházszeretethez társult mindenhol tapasztalható gyermeki lelkesedése, életöröme. Mindig ömlött belőle a szó és az életkedv – mondta Mikita Gábor, aki egy személyes emléket felidézve kérve, hogy „őrizzük meg az emlékét annak a színésznőnek, aki nem csak a színpadot, a színészmúzeumot töltötte meg derűvel, hanem képes volt felragyogtatni Miskolc belvárosát is”.
Az avasi temetőben helyezték örök nyugalomra
Péva Ibolya 2021-ig játszott a Miskolci Nemzeti Színházban. Életének utolsó időszakát idősotthonban töltötte, ahol gyakran szavalt és énekelt, így szórakoztatta lakótársait. A színésznő – akinek temetését csütörtökön délután tartották az Avasi Református Temetőben – a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja.
