Amikor meghívták, hogy beszéljen Miskolcról és a Bükk lábánál élők felelősségéről, az első kérdése az volt, hogy vajon miskolciak lesznek-e a teremben.
– Mert nem mindegy, hogyan mesélek. Másképp beszélek annak, aki itt nőtt fel, és másképp annak, aki csak most tanulja a várost. Nekem Miskolc nem csupán egy pont a térképen. Nekem a hajnali pára Lillafüreden, a Bükk illata eső után, a turistautak ismerős kanyarulatai. Az az érzés, amikor egy túrán egyszer csak azt mondom: megérkeztem. Ma nem tudományos előadást hoztam. Nem lesznek köbméterek, milliméterek, statisztikák. Nem akarok kémiai folyamatokat magyarázni. Inkább arról szeretnék beszélni, mit jelent nekem a Bükk – emberi nyelven – mondta Bíró Tibor, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Ökoturisztikai és Környezeti Nevelési Osztály osztályvezetője.
– Sokan idézik David Brower mondatát, hogy a Föld a miénk. Én ezzel vitatkozom. A Föld lehetőséget biztosít nekünk arra, hogy itt éljünk, az otthonunk – de ez nem fejezhet ki tulajdonviszonyt. Tisztelnünk kell a Földet, és itt, a Bükkben ez különösen igaz – jelentette ki határozottan, amivel a közönség egyet is értett. – Ha körbenézek, nemcsak fákat és hegyeket látok, hanem egy geológiai történetet. A Bükk nagy része mészkőből épül fel, egy ősi óceán üledékéből. Amikor megfogok egy követ, valójában több millió éves élőlények maradványait érintem. A talpunk alatt történelem van. És amikor iszom egy pohár vizet, ami a bükki karsztból érkezik, tulajdonképpen időutazom. Ez a víz hosszú évtizedek, akár évszázadok alatt szűrődött át a kőzeten – fedte fel a természet titkát az előadó.
Figyelnek az állatok
Bíró Tibor szerint a mészkő különleges világot hozott létre: barlangokat, üregeket, menedéket az ősembernek és ma is számos élőlénynek.
– Az ember beavatkozásai, például a bányászat, felgyorsították a víz mozgását, megváltoztatták a természet ritmusát. Van, aminek lett pozitív hozadéka, például vízellátás, de az egyensúly törékeny – figyelmeztetett, mint ahogyan arra is, hogy a Bükknek nemcsak karszt, hanem vulkáni múltja is van. – A keményebb vulkáni kőzetek formálják a tájat, meghatározzák, hol fakad forrás, hol marad meg a víz, hol telepedik meg az erdő. A Szinva-forrás és a környéke is ilyen különleges találkozás eredménye – sorolta.
– Számomra a Bükk azt jelenti, hogy felelősségem van. Amikor túrázom, tudom, hogy nem vagyok egyedül. Figyelnek az állatok, a növények, maga az ökoszisztéma. Nem hódítani jövök, hanem vendégként érkezem. És ha otthonként tekintek erre a tájra, akkor úgy is kell viselkednem: óvni, tisztelni, továbbadni. Miskolcinak lenni nekem ezt jelenti. Nemcsak büszkeséget, hanem kötelességet is, hogy értsem, hogyan alakult ki ez a táj, és hogyan vigyázzak rá, hogy még sok generáció érezhesse azt a hajnali párát a Bükk lábánál, amit én annyira szeretek – mondta Bíró Tibor.
