A nemzetiszínű zászló felvonásával, majd félárbócra eresztésével vette kezdetét a megemlékezés a Nemzeti Összetartozás Napján a miskolci Népkerti Országzászlónál. Az I. világháborút követően, 106 évvel ezelőtt írták alá a trianoni békediktátumot. A június 4-ei nemzeti emléknapot 2010-ben iktatta törvénybe a magyar Országgyűlés, mely ezzel kinyilvánította, hogy „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.
A magyar nemzet él
A békediktátum aláírása „a magyar történelem egyik legtraumatikusabb, a mai korig ható történelmi eseménye volt” – fogalmazott emlékező beszédében a Miskolci Egyetem rektora. Horváth Zita felidézte, hogy a mohácsi csatavesztést követően az ország előbb két, majd három részre szakadt, és 150 éven keresztül nem nyerte vissza területi integritását. Magyarország közigazgatási egysége csak a 18. században állt helyre, de – ahogy arra rámutatott – nem nyerte vissza Szent István korának teljes önállóságát: a Habsburg-birodalom részévé vált. Az 1867-es kiegyezés után a Monarchia adta a kereteket – egészen a trianoni békediktátumig.
– A sors fura fintora, hogy amikor az ország önállósága, függetlensége, a birodalomtól való elszakadása megtörtént, akkor az integritás és területi egység már nem a középkori értelemben vett Nagy-Magyarország területére terjedt ki, hanem egy 1920-ban megcsonkított országéra – mondta a történelem szakos végzettséggel is rendelkező rektor.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy az ország nagysága is elveszett, hiszen egy nemzet nemcsak területi határokkal értelmezhető, hanem nyelvével, kultúrájával, hagyományaival is. Márpedig amíg lesznek határon innen és túl olyanok, akik beszélik a magyar nyelvet, addig aggodalomra nincs ok
– hangsúlyozta, kiemelve a politikusok, a pedagógusok, kultúrával foglalkozó szakemberek szerepét ebben a feladatban.
Horváth Zita elmondta, a trianoni döntést követő traumákat családoknak kellett elviselniük, emberi sorsok mentek tönkre. Klebelsberg Kunó kultuszminisztert idézve azonban rámutatott: egy nemzet nagysága abban él és abban tud folytatódni, ha tud alkalmazkodni a változó körülményekhez, miközben ápolja kultúráját, nyelvét, és különös gondot fordít az oktatásra.
– Június 4-én megemlékezünk 1920-ról. Bár szomorú ünnep ez számunkra, mégis az adjon bátorítást mindenkinek a jövőre nézve, hogy a mai napon határon belül és határon túl nagyon sokan magyarul emlékeznek meg, mutatva, hogy Magyarország, a magyar nemzet él – hangsúlyozta, rámutatva, hogy a Miskolci Egyetem úgy tudja támogatni a határon túliakat, hogy például szoros kapcsolatot ápol a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetemmel.
„Összetartozunk”
A megemlékező beszédet követően Asztalos Julianna, a Versbarátok Köre tagja József Attila: „Nem, nem, soha!” című versét szavalta el, majd a történelmi egyházak képviselőinek imái következtek hazánkért, a magyarság megmaradásáért és az összetartozásért, határon innen és túl.
Az esemény zárásaként a megemlékezés koszorúit és virágait helyezték el az országzászlónál a város és a megye vezetői, politikai pártok, városi intézmények, valamint civil szervezetek, egyháziak és egyesületek.
A nemzeti összetartozás napi megemlékezések a Gyula utcai, valamint a felsőhámori Trianon emlékműveknél folytatódtak június 4-én.
