A híres kereskedő, Weidlich Pál városi bérháza nemcsak a fűszerüzletéről volt nevezetes, hanem a Fehér galamb nevű divatáruházáról is.
Egy 1912-es újságcikk ír a Fehér galamb kapcsán arról, hogy a régi miskolci divatáruház a főutcai, nemrégiben átadott palotába teszi át a székhelyét. A lap megemlékezik róla, hogy az évtizedek óta működő áruházat sokáig Weiszberg Adolf, majd Weiszberg Adolfné üzemeltette, jelenleg pedig Hegyesi Jenő tulajdonában van.
,,A nemcsak Miskolcz, hanem Borsodvármegye és az egész vidék leginteligebsebb és legtekintélyesebb közönsége által méltán kedvelt áruháznak ezen áthelyezése a kiváló szakember és jóizlésü tulajdonos, Hegyesi Jenő, helyes érzékét dicséri, aki nem kimélve sem fáradságot, sem anyagi áldozatkézséget, belátta, hogy a korral haladni kell és a jó, izléses, finom árut, egy már divatját multa helyen nem illik árusitani. Hetek óta tartó lázas szorgalommal folynak a Weidlich-palota kapujától bal oldalra eső hatalmas helyiségben a berendezési munkálatok.
A méreteiben is világvárosias áruház berendezése a legnagyobb művésziességgel készült és fülkékre osztva valósággal látványosság számba megy.”
Az első menetrend szerinti autóbusz-közlekedés
Miskolcon indult el Magyarországon először a menetrend szerinti autóbusz-közlekedés. 1897-ben jelent meg az első benzinmotoros jármű Miskolcon, pontosan abban az évben, amikor az első villamos is.
1903. június 8. Ezen a napon indult el a menetrend szerinti autóbusz-közlekedés.
A miskolci villamos utazóközönségét azonban nem sikerült elcsábítani, így hamarosan meg is szűnt. Csak az első világháborút követően, a húszas években lett riválisa a buszközlekedés a sínen futó társának.
Az ideiglenes Rákóczi-torony megépítése
Az Avas legmagasabb pontjára, az úgynevezett Horváth-tetőre épült 1906-ban a Rákóczi-torony, amelynek építésével a fejedelem hamvainak hazahozatalát ünnepelték. A feldíszített és kivilágított torony az újratemetés alkalmából szervezett ünnepség szerves részét alkotta.
1906. október 28-án, 23 óra 21 perckor gördült be a fejedelmet és a társainak a hamvait hazaszállító szerelvény városunk főpályaudvarára. A vonat érkezésekor tűzijáték kezdődött az Avas-tetőn, az eseményre épített Rákóczi-toronyban.
A torony két héttel az esemény előtt épült fel. A 15 méteres, bástya alakú, fából ácsolt épület impozáns látványt nyújtott kivilágítva a korabeli tudósítások szerint. A környékbeli pincék is fényárban úsztak, a színház tűzoltótornya pedig 500 mécsest kapott.
A fejedelem tiszteletére emelt kilátó azonban nem sokáig volt a helyén, mert tíz hónappal később lebontották, a miskolciak nagy bánatára. Már építésekor tudták, hogy ideiglenes, mégis nagyon a helyiek szívéhez nőtt. Az elbontása után azonnal megkezdődtek a tárgyalások a város vezetői részéről egy állandó kilátó állítására az Avason.
A csillagász tábornok, akiről még szobrot is készítettek
Gömöry Árpád (1882–1943), nyugalmazott tábornok, író, Borsod, Gömör és Kishont vármegye testnevelési felügyelője, a Dobsinai Társaskör tagja volt.
1901-ben végezte el a temesvári hadapródiskolát. (Itt volt osztálytársa az a Sidló Ferenc, aki később az ő felkérésére Görgey Artúr mellszobrát készíti majd Miskolc számára.)
Gömöry 1902-ben hadnagy, 1909-től főhadnagy, 1914-ben, a háború előtt nevezték ki századossá. Az első világégés során sokszor kitüntette magát a harcokban, ennek eredményeként egyre feljebb emelkedett a ranglétrán.
1920-tól kisebb, fővárosi kitérőkkel egészen nyugdíjazásáig (1938) Miskolcon élt, a közösségi élet aktív szereplőjeként. A 10-es honvéd emlékmű állításakor ő állt modellt a katonaalak mintázásához. 1920 és 1925 között őrnagyként szolgált, mint lőügyi törzstiszt, majd ezred-segédtiszti, végül ezredparancsnok-helyettesi rangot kapott. 1932-ben nevezték ki ezredparancsnokká, a 13. Görgey Artúr gyalogezred első embere lett. A miskolci időszakáról egy naplót is vezetett.
A naplóját olvasva kiderül, hogy jól érezte magát Miskolcon. Az ezred színvonalát - ahogy kinevezésekor megfogadta - pedig tovább növelte.
Az egykori újságokból azt is megtudhatjuk, hogy Gömöry Árpád a csillagászathoz is értett. Több napilap is említést tesz arról, hogy a Hassel-féle üstököst is megfigyelte 1939-ben, amikor az a Föld mellett haladt el.
1943-ban hunyt el, és végakaratának megfelelően Miskolcon temették el, a Hősök temetőjében.
