Már többször írtunk a hétkötetetes szerzőről, akinek egyik könyvéből még musical is készült. Most újra bemutatkozik. – Miskolcon születtem. A Herman Ottó Gimnáziumban érettségiztem. Tizennégy évesen (megszállottan író-alkotó gyerekként) felkérést kaptam, hogy vállaljam el a városi diáklap főszerkesztői feladatát. A Z.Ö.K. népszerű lett, engem pedig megtiszteltetés ért: meghívtak a megyei napilaphoz, majd az évek során több magazinhoz, írni, tanulni, tapasztalni. A középiskola mellett a kötelező tanítási idő végeztével minden napom – estébe nyúlóan – az interjúkészítés katarzisában telt. Már akkor mindennél jobban érdekelt az ember és az ember mélységeiben rejlő világ. 1997-ben országos pályázaton elnyertem Az Év Diákújságírója címet – mondta, majd beszélt egy másik szerelemről is. – Miskolci kamaszéveimnek másik ajándéka volt a színházzal való alapos összegabalyodás. Évekig hangolódtam a színpadi létre, kerestem az utakat hozzá. Érettségi után azonban, amikor felvételt nyertem egy fővárosi színitanodába, belém csapott a felismerés: az újságírást ennél sokkal inkább vágyom élni – nyilatkozta.
Saját módszert dolgozott ki
Már nagyon korán felfedezte a felnőtt világ, hogy Szabó Virág nem egy átlagos kamasz. – Tanítói vénám beizzítása szintén meghatározója volt a tinédzser korszaknak. Tizenhét éves voltam, amikor a Pedagógiai Intézet lehetőséget biztosított számomra, hogy saját módszert dolgozhassak ki az újságírás, az írás, a kommunikáció interaktív, élményteli tanítására; az akkori alapokra ma is építkezem – emlékezett vissza jó szívvel erre a korszakra. A Miskolci Egyetemen szerezte első diplomáját magyar szakos tanárként. – Harmincéves koromig a kulturális és környezetvédelmi programszervezésnek, a tanításnak, a Budapest székhelyű újságírásnak és a könyvírásnak adtam át magam. Hét könyvem jelent meg nyomtatásban – regények, meseregény, szakkönyv –, közülük az egyikből, a Mandralíniából musical készült – mesélte. Ez a projekt arra vár, hogy egy profi társulat előadja, és így bekerülhessen a köztudatba.
Az író számtalan társterületen kipróbálta magát. – Társalkotója voltam az első maori-magyar szótárnak, Új-Zéland fontos, inspiráló közeggé vált az életemben. Sok évig tanítottam meditációt, mentálhigiéniai prevenciós specialistaként főiskolai szakdolgozatom is ebben a témában íródott – mondta.
Folyamatosan képzi magát
Eddigi pályafutása ideje alatt sorra végezte az őt érdeklő szakokat. – Odaadással mélyültem el minden területen: újságíró-szerkesztő, drámapedagógus, diákszínjátszó-rendező lettem, van papírom és évtizedes gyakorlatom családi, párkapcsolati, gyermeknevelési, életvezetési coachingból, erdőpedagógiából, játék- és élménypedagógiából, játékvezetésből, és dúlaként is szereztem végzettséget. Saját mesepedagógiai rendszert alkottam: számomra minden népmese egy önálló világ – csordultig tanítással, útravalóval az önmagát kereső ember számára. Jelenleg a neurodiverz működés tanulmányozása foglalkoztat leginkább új területként. Az autodidakta folyamat mellett szeptembertől szervezett tanulmányokat kezdek a témában – nyilatkozta.
A neurodiverzitás az emberi idegrendszer természetes változatosságát jelenti. A neurodivergens emberek gondolkodása, tanulása, kommunikációja vagy érzékelése eltérhet a neurotipikus működéstől. Ezek közé az állapotok közé tartozik többek között az autizmus spektrumzavar (ASD), az ADHD és a specifikus tanulási zavarok. Szemlélete szerint ezek az eltérések az emberi sokféleség részét képezik. Ugyanakkor egyes állapotok jelentős nehézségekkel is járhatnak, ezért fontos az egyéni szükségletek figyelembevétele, a megfelelő támogatás és a befogadó környezet kialakítása.
Újra vágyat érez az írásra is
Szabó Virág sosem tétlenkedik. – Az elmúlt évek intenzívek voltak szakmai téren, megannyi rendezvény, workshop, tábor áll mögöttem, amelyeket felnőtteknek és gyerekeknek tartottam hálás, boldog szívvel. Nemrég volt egy kétéves tanítói kirándulásom a mentális aritmetika világába, az abakusszal mint varázseszközzel ismerkedtünk – a gyerekek és én –, közben pedig elmélyültem a gyermekkori agyműködés támogatásának tanulásában. Idén leginkább mentálhigiéniai konzultációkat tartok. Írok persze könyveket is (ezek többsége a fejemben várakozik arra, hogy végre papírra is vessem őket), egyre elszántabban keresem az időt a tollforgatásra – sorolta tevékenységeit, majd mesélt egy picit magánéletéről is. – Ez a terület is csodákat hozott: egy Budapest közeli kisvárosban, erdő mellett találtunk otthonra családommal. Az anyaság formált lelkileg teljessé, folyamatos hálaérzet van bennem a kanadai férjemmel és gyermekünkkel való közös életút miatt. Rengeteget beszélgetünk, olvasunk, kézműveskedünk, játszunk, járjuk, sőt, tisztítjuk az erdőt-mezőt, ismerkedünk állatokkal-emberekkel, gyönyörködünk a létezésben. Minden nap lehetőséget ad világunk gömbölyítésére, és ezt családilag-szakmailag egyaránt megtapasztalni hatalmas áldás – zárta gondolatait az író.
