Ott voltunk a Miskolci Nemzeti Színház évadnyitóján, majd az első olvasópróbákon is. A napokban pedig egy igazán különleges előadás előkészületeibe, kulisszatitkaiba lestünk be. A mostani próbák egyik legfontosabb szereplői azok a gyerekek, akik számára a színház világa egyszerre jelent kihívást, játékot és különleges élményt. Így készül a Valahol Európában Miskolcon.
Bónus Anna már többször járt színházban, így nem volt számára teljesen ismeretlen a közeg. „Sokszor voltam már fellépni színházba is, úgy gondoltam, hogy próbáljuk meg” – meséli. Mint mondja, nagyon szereti a próbákat, különösen azt várja, hogy a színészekkel együtt játszhasson. Az egyik kedvenc színésze, Kirády Marcell is szerepel a darabban. (A Hogyan tudnék élni nélküled? nagysikerű magyar film egyik főszerepében láthatjuk – a szerk.)
Béres Ákos számára ennél is többet jelent a lehetőség. „Nekem nagyon jó érzés, nekem az álmom a színházban szerepelni, szóval én nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek” – fogalmaz. „Nekem a színház a lelkem szabadságát mutatja meg, hogy mit élhetek meg benne és mit láthatok bele, az ugye mindig a nézőre van félig hagyva, hogy mit tapasztal meg a darabból, és ez nekem annyira közeli élmény, ami a lelkemet, szívemet megérinti, hogy nekem ezért egy nagyon fontos pont az életemben. ” – mesélte.
Juhász Dóra Zsófia ajánlás útján került a castingra. Mint mondja, azt hallotta, hogy van tehetsége az ilyen jellegű szerepléshez, ezért örömmel eljött a meghallgatásra. Sikerült továbbjutnia, és már az első próbák is komoly élményt jelentenek számára. „Színházban sosem volt még ilyenben részem, szóval ez egy új dolog. De nagyon élvezem eddig” – mondja. Számára a színház a szabadságot jelenti, miközben lenyűgözi az a rengeteg munka is, amit a művészek, a rendezők és a zeneszerzők az előadásba fektetnek.
Fekécs Blanka számára a színház egyszerre jelenti a színészkedést, a barátkozást és a felszabadulást. „Ki tudom engedni ott a gőzt, és ott vannak olyan dolgok, amiket én szeretek csinálni” – mondja. Nem titkolja azt sem, hogy nagy álma van: egyszer főszereplő szeretne lenni.
A játék a legfontosabb
Egy dalt, vagy akár sort újra és újra el kell énekelniük. Egyszerre kell figyelniük a dallamra, az ütemre, majd a koreográfiára is. Ehhez sok gyakorlás és együttműködés szükséges. Az ének- és táncpróbák mellett a gyerekeknek jut idő játékra és ismerkedésre is. Ez legalább olyan fontos része a közös munkának, mint a szöveg vagy a koreográfia megtanulása: így formálódik igazi csapattá a gyerekek közössége.
Béres Attila rendező szerint a gyerekekkel való színházi munkában éppen ezért az egyik legfontosabb dolog, hogy mindent játékként éljenek meg.
A gyerek a legjobb színész. Ő elképzeli és meg is valósítja
– fogalmaz a rendező. A cél az, hogy a gyerekek ne egyszerűen eljátsszák, hanem valóban megéljék a történetet. A Valahol Európában esetében különösen fontos ez, hiszen egy háború utáni gyerekcsapat vonulását és gyötrelmeit kell hitelesen megmutatniuk.
Ehhez pedig a rendező szerint nem az a jó út, ha a gyerekeket hagyományos értelemben vett gyerekként kezelik.
„Nem gyerekként kezeled őket, hanem alkotótársként, ez az alap” – hangsúlyozza Béres Attila. A színházi próba egyfajta „elleniskola” is: itt nem feltétlenül kell jelentkezni, vissza lehet szólni, és ha valamit nem értenek, azt ki kell mondani. Aki pedig valamit nem tud, annak nem kell úgy tennie, mintha tudná. A bátorság éppen abban rejlik, ha mernek kérdezni és segítséget kérni.
Négy nap próba, majd komoly munka
A gyerekek első próbafolyamata négy napig tartott, ezt követően pedig október elejétől már a színészekéhez hasonló rendszerességgel folytatódik a munka. A cél, hogy december elejére minden készen álljon a bemutatóra.
Ez komoly terhelést jelent majd a gyerekek számára, hiszen közben az iskola is elkezdődik. A rendező számára ezért különösen fontos, hogy a színházi munka ne az iskolai feladatok rovására menjen.
Béres Attila szerint azonban a kettő akár jól ki is egészítheti egymást. Saját fiát hozza példának, aki versenyszerűen teniszezett: az edzések és a versenyek mellett megtanulta, hogyan ossza be hatékonyan az idejét, és rövidebb idő alatt is képes volt elvégezni a tanulnivalót.
A miskolci gyerekek előtt tehát sűrű hónapok állnak. Éneklés, tánc, jelenetek, ismétlések, játék és rengeteg közös munka vár rájuk. A nézők decemberben már csak a kész előadást látják majd. A kulisszák mögött azonban addigra több száz apró próba, újrakezdés, nevetés, koncentráció és közös élmény áll majd.
Mert egy színházi előadás nem azon a napon születik meg, amikor felmegy a függöny. A valódi munka jóval korábban elkezdődik – most éppen a miskolci gyerekekkel, akik számára ez nemcsak egy szerep, hanem egy különleges találkozás a színház világával.
