Egy messzi-messzi jégmezőn él három pingvin: Ping Ping (Rudolf Szonja), Pong Pong (Puskás Balázs) és Peng Peng (Baranyi Emma). Hol jóban vannak, hol kicsit rosszabban, halat esznek, beszélgetnek, unatkoznak, néha még össze is verekednek, így telnek a három pingvin mindennapjai.
Aztán egy nap minden megváltozik és a kicsi pingvinek eddig nyugalmas élete felbolydul: érkezik egy Galamb (Rácz János), aki egy meglehetősen fontos üzenetet hoz. A dolgok odáig fajultak, hogy Isten újrakezdi a világot, és özönvízzel tisztítja meg a földet. A jó hír, hogy Noé (Kincses Károly) állatmentő bárkáján minden állatfajnak egy-egy pár számára van hely. A bárka pedig pontosan nyolckor indul. A gond csak az, hogy a pingvinek hárman vannak. Ettől kezdve pedig kezdetét veszi a kaland.
Ulrich Hub kortárs ifjúsági darabja sok szeretettel, humorral és érzékenységgel járja körül a barátság, a hűség és a belső erkölcsi iránytű kérdéseit. A több díjjal elismert drámát világszerte számos színházban játszották már sikerrel. A Miskolci Nemzeti Színházban szombaton lesz a bemutató.
Pingvinnek lenni nem is olyan könnyű
Az egyik pingvint Rudolf Szonja alakítja. Szerinte az előadás egyik különlegessége, hogy a legkisebbekhez és a felnőttekhez is tud szólni.
Az a jó benne, hogy a felnőtteknek is élvezhető, és az egészen kicsi gyerekeknek is. Többféle humor és kérdésfelvetés van benne.
A darab az Istenkeresésről is beszél – méghozzá úgy, hogy közben nem akar kész válaszokat adni.
A gyerekek meghallják, hogy Isten, és elkezdenek gondolkodni: jó, de ki Isten, hol van? De ez egy felnőtt embernek is fontos kérdés. Van, aki előbb megtalálja, van, aki később, van, aki soha. Szerintem ez nagyon izgalmas ebben a darabban, hogy mindezt a gyerekek nyelvén tehetjük meg, és együtt gondolkodhatunk róla.
A humor természetesen legalább ilyen fontos része az előadásnak.
Tele van olyan poénokkal, amelyeket a picik is tudnak értékelni.
És persze ott van a három pingvin legfontosabb ügye: a barátság.
Van három pingvin, de Noé bárkájára csak két példány mehet minden állatfajból. Ez a három pingvin viszont nem akarja elengedni egymást. Az ő kis kalandjaikról szól a történet, és arról, hogy milyen erős lehet a barátság.
De vajon milyen érzés pingvint alakítani? Nehéz pingvinnek lenni?
Most már nem. Az elején kicsit nehéz volt, hogy hogyan legyünk pingvinesek: hogyan mozogjunk, milyen lehet pingvinként gondolkodni. De most már, hogy így belebújtunk, egészen természetes érzés.
A Miskolci Nemzeti Színház színészei számára fontos, hogy az alakításuk hiteles legyen. Ezért nem elégedtek meg azzal, hogy a próbateremben találják ki, hogyan mozogjon egy pingvin: egészen Nyíregyházáig utaztak, hogy testközelből figyeljék meg az állatokat.
A Nyíregyházi Állatkertben egy egész napot töltöttek a pingvinek társaságában.
Bemehettünk a pingvinek közé, ami nagyon nagy élmény volt. Ennyire közel lenni hozzájuk, megfigyelni őket – hatalmas élmény volt. Nagyon kíváncsiak voltak. A királypingvinek kicsit szégyenlősebbek voltak, a sziklaugró pingvinek viszont nagyon kalandvágyóak. Volt egy Günter nevű pingvin, aki nagyon jött, barátkozott. Nekik is megvannak a maguk személyiségeik, mint nekünk a darabban.
A három pingvin története így egyszerre szól egy közelgő özönvízről, egy különös bárkáról és arról, hogy mit kezdünk akkor, amikor a szabályok és a szívünk mást diktálnak.
