dr. Dobos Barnabás: – Sajnálom, hogy az 1-0-s vezetés után nem tudtuk megtartani az előnyünket, sőt pontot sem szereztünk. Két pontrúgást nem tudtunk hatástalanítani, a mai napon nem volt bennünk annyi, hogy ziccereket alakítsunk ki.
A DVTK nem lepett meg minket, hanem fölénk kerekedett, nem tudtuk kihozni a labdát, nem voltunk elég precízek. A félidő felétől megtaláltuk azokat a fogásokat, amivel nekünk is megvoltak a lehetőségeink, és a második félidő elején megszereztük a vezetést is. Meg kell tanulni megtartani ezt, illetve növelni. Kell az összefogás, az elmúlt három évben a DVTK is az utolsó fordulóban maradt benn, nekünk is szükségünk van a nézők türelmére.
Feczkó Tamás: – Nincs az országnak olyan szeglete, ahol ne éreznénk magunkat hazai pályán. Nagyon büszke vagyok arra, hogy ilyen sok szurkoló elkísért minket ilyen hidegben Zalaegerszegre!
Óriási gratuláció jár a csapatomnak, hiszen Zalaegerszegen 44 éve nyert utoljára bajnoki mérkőzést a DVTK. Hátrányból kellett győzni egy jól felkészített és taktikus csapat ellen. A 4. percben már két góllal kellett volna vezetnünk, ziccerig játszottunk, a következő mérkőzéseken nem lehet ennyi helyzetet kihagyni. Ugyanakkor látni kell a pozitívumokat is, hogy mennyi helyzetet tudtunk kialakítani.
A kezdeti rohamok után feljött az ellenfél, mert 90 percen keresztül nem lehet nyomni, de fizikálisan jól nézünk ki, és az idő előre haladtával egyre tovább bírjuk majd az egészpályás letámadást.
Nem a levegőbe beszéltem, amikor azt mondtam, a 3 pontért érkezünk, az első másodperctől támadóan léptünk fel. A cél az volt, hogy minél hamarabb szerezzük meg a vezetést, ha ez nem sikerül, akkor az utolsó percekben döntsük el a mérkőzést. Ült a játékunk, csak a vezetést követő 15-20 percbeli játékkal van hiányérzet, akkor nem domináltunk, viszont a kontrákkal hamarabb lezárhattuk volna a meccset. Ma minden játékos hozzátett a sikerhez, igazi csapatként győztünk.
Ritkán dicsérem a játékosaimat nagy nyilvánosság előtt, de most megemelnem a kalapom előttük, mert olyan teljesítményt nyújtottunk.
