A napokban rendezték a felnőtt világbajnokságot. A Kínában tartott viadal női egyéni számát a diósgyőriek kiválósága, Guzi Blanka nyerte, akit hazaérkezése után a DVTK stadionjában köszöntöttek, majd rendhagyó interjút adott a minap.hu-nak.
– Emlékszik még arra, hogy az egyik tavaszi kosárlabda mérkőzés után mit mondtam önnek a DVTK Arénájában?
– Természetesen! Azt jósolta, hogy enyém lesz a 2028-as olimpia, vagyis nyerni fogok Los Angeles városában. Bár nem utasítanám ezt vissza, én már egy éremnek is nagyon örülnék.
– Időarányosan jól állok, a félidőben ugyanis aranyos lett Kujjangban. Mivel lep majd meg, egyenlíti ki a „számlát” abban az esetben, ha igazam lesz?
– Egy emblémás, galléros, szép színes olimpiai pólóval.
– Akkor megkötöttük a boltot és ennek örömére fordítok egyet beszélgetésünk kerekén. Gondolta volna egy hete, hogy a csaknem teljes írott és elektronikus sportsajtót augusztus végén és szeptember elején alapvetően két téma, Guzi Blanka világbajnoki címe és a „félisten” argentin labdarúgó, Lionel Messi válogatottól való visszavonulása uralja majd?
– Nem igazán. Nagyon örülök, hogy így alakult és bíztam benne, hogy emlékezetessé sikerül tenni majd a versenyt.
– Amikor az öttusa átalakításáról ment a vita, a ló miatt egymásnak estek a felek. Mi, magyarok, mivel a mondás szerint lovasnemzet vagyunk, erőteljesen cirkuszoltunk, hogy a derék négylábút nem lehet kivenni a műsorból, mert akkor így már soha nem lesz többé az az öttusa, ami volt. A lovaglást azonban törölték, mi pedig semmit nem veszítettünk, ugyanolyan eredményesek vagyunk ebben a műfajban, mint hajdanán. A kérdés önmagát adja: a történtek után sajnálja-e, hogy a számok közül kivették a lovat?
– Elégedett vagyok azzal, amilyen most az életem, ahol vagyok, így nem mondanám, hogy sajnálom a történteket. Persze hiányzik a lovaglás az öttusából, ám ha nem így alakult volna, most nem lennék boldog lótulajdonos. Aki az öttusára adta a fejét, tudta, hogy lóval is dolgozni fog. Sajátos viszony alakult ki a versenyző, azaz a lovas és a ló között. Izgalmas együttműködés volt ez, én nagyon szerettem az állatokkal dolgozni. Sokszor segítő társként, nem kellékként tekintettem a lovakra, akik az öttusa pótolhatatlan részei. Nosztalgiázni lehet, de mindez már a múlté és igyekszem előre tekinteni.
– A ló egyfajta kiszolgáltatottságot adott, szemben az akadály versennyel. Aki tudott lovagolni, az állat esetleges bokrossága miatt még bukhatott, az akadályverseny viszont már egyszemélyes játék...
– A saját statisztikám igazán kedvezően alakult. Mindössze két, vagy három vállalhatatlan lovas számom volt, ezek sem nagy világversenyeken fordultak elő velem. Azt persze elismerem, hogy a lovakkal olykor nehéz volt azonos hullámhosszra kerülni, de ha ez megtörtént, fantasztikus érzést adott.
– Az egyik interjújában elárulta, hogy a kistokaji pihenője helyett a németországi női kosárlabda világbajnokságra repül. Hogyan kerül a csizma az asztalra?
– Az elmúlt években baráti kapcsolat alakult ki közöttem és a diósgyőri játékosok között. Gyakran járok a DVTK HunTherm hazai, továbbá idegenbeli bajnoki- és kupamérkőzéseire, nemzetközi összecsapásaira, a képlet pedig visszafelé is igaz: a lányok sokszor szurkolnak nekem. A budapesti Világkupán drukkolók táborában ott volt Aho Nina, Lelik Réka és Kányási Veronika, akik kedvéért én most meg sem állok Berlinig. Egy pillanatra sem inogtam meg, megígértem tavasszal, így ott a helyem a lelátón. Hajrá magyarok, hajrá Diósgyőr!
– Hány meccset néz meg?
– Mindhárom csoport mérkőzésen jelen leszek. Pénteken este a franciákkal, szombaton délután a nigériaiakkal, hétfőn pedig a dél-koreaiakkal csatázunk. Már készen van az a transzparens, amit csináltattam és magammal viszek. Annak érdekében, hogy meglepetés legyen a lányoknak, a barátnőimnek, ettől többet most nem mondhatok.
– Igazán irigylem! Árgus szemekkel nézem majd a képernyőt, remélem, hogy önt is látni fogom, amint a nézőtéren csápol.
– Erre készülök, igyekezni fogok.
