Nándor elmondása szerint az ötlet kipattanásakor még autó sem volt a kihíváshoz. Amikor sikerült megvenni a járművet, kellett egy megfelelő társ is, ő lett Richárd, akinek szerelői tapasztalatára az út folyamán igen nagy szükség volt. De, ha már ekkora útra vállalkoznak – gondolta Nándor -, legyen benne valami plusz küldetés is, és ne menjenek Afrikába üres kézzel, ezért kitalálták, hogy egy alapítvány segítségével gyűjtést szerveznek egy defibrillátor beszerzésére, amit majd elajándékoznak egy rászoruló kórháznak. A berendezés ára - mintegy kétmillió forint – időben össze is gyűlt, köszönhetően a sok jó szándékú adakozónak és nem utolsó sorban Badár Sándor humoristának és Kőváry Barna műsorvezetőnek, akik egyik fellépésük jegybevételét erre a jótékony célra ajánlották fel. A defibrillátor mellé egyéb tárgyi felajánlások is érkeztek, ezért a csomag írószerekkel is bővült.
„Induláskor még nem tudtuk konkrétan, hogy a beszerzett eszközöket kik kapják. Úgy voltunk vele, ahol látjuk, hogy nagyobb szükség van rá, oda adjuk. Az ajándékozásra végül a célállomáson, Sierra Leone fővárosában Freetownban került sor. Ott ajánlottak a helyiek egy kórházat és egy iskolát” – tudtuk meg Nándortól.
A budaörsi repülőtérről kétszázhatvanhét jármű rajtolt el. Az európai etap egy szupermaraton, amit két irányban lehetett teljesíteni, hogy átjussanak Afrikába: Olaszországon, Genován át, vagy a spanyolországi Gibraltáron keresztül. Nándor és Richárd az olasz útirányt választotta, így a péntek déli rajt után már szombat hajnalban elérték Genovát, ahol kompra szálltak Afrika partjai felé, Marokkóba. Két nap hajózás után látványos hegyi utak, az Atlaszt átszelő sziklás ösvények fogadták őket, sok kihívással.
„Első dolgunk volt internet-kártyát venni és meglepve tapasztaltuk, hogy mindenhol volt internet. A rendezők feltöltöttek egy térképet nekünk és GPS koordináták alapján haladtunk. Meg volt adva az esti táborok helye is. Az, hogy hogyan és mikor jutsz el a pihenőkig teljesen mindegy volt. A verseny nem időre megy” – meséli Nándor, aki meglepett azzal, hogy elárulta, nekik semmijük nem volt azon kívül, ami befért az autóba. Azzal gazdálkodtak, amit itthonról vittek vagy ott venni tudtak. Ez okozott is némi izgalmat, miután az 1999-es évjáratú Honda CRV lerobbant Szenegálban. Kifordult a jobb első kerék, és nem volt meg a javításhoz minden alkatrész. Ez már igazi Bamako élmény volt.
A helyiek azonban rendkívül segítőkészek voltak, ahogy Nándor meséli: „Vettük le a kereket és minden csavarnál volt egy fekete kéz, amely segített.”
Sok izgalom után végül Freetownban, a célállomáson kiválasztották a kórházat és az iskolát, ahol gazdára találtak az írószerek és a defibrillátor. A küldetés teljesítve lett.
