A farsanghoz kötődő hagyományok a paraszti kultúrában gyökereznek, de nyomokban, napjainkban is fellelhetők az óvodai, iskolai jelmezbálok, farsangi mulatságok alkalmával. A nagyvilágban pedig a karneválok sokadalmai népszerűek, például Velencében, vagy Rio de Janeiroban. Miskolc farsangi tradíciójához tartozik a régió legnagyobb téli gasztronómiai rendezvénye, a Kocsonyafesztivál is, amihez egy helyi legenda kapcsolódik a kocsonyában pislogó békáról.
- A farsang időintervalluma és hossza minden évben változik, hiszen a karácsonyi ünnepkör lezárása, a január 6-ai vízkereszt ünnepe után kezdődik ez az időszak, és a húsvéti ünnepkör követ. A húsvét viszont mozgó ünnep, amit a hamvazószerdával kezdődődő negyven napos böjt előz meg. A farsang utolsó három napját: farsangvasárnapot, farsanghétfőt és húshagyókeddet, amely már a nevében is a következő böjti időszakra utal, a farsang farkának is nevezik – nyilatkozta szerkesztőségünknek Viszóczky Ilona, a Herman Ottó Múzeum néprajzos-muzeológusa.
Elmondta, a nagyböjtöt megelőzően igyekeztek kiadósabban étkezni, különösen a farsangvasárnap előtti kövér csütörtöktől kezdve. Kedvelt étel volt például a kocsonya, illetve a porcukorral megszórt, vagy szilvalekvárral megkent farsangi fánk, amit vidékünkön pampuskának is neveztek. A szigorú böjti időszak kezdetét jelentő hamvazószerda utáni napon csonka-, vagy torkoscsütörtökön még elfogyasztották a disznótoros utolsó falatjait.
Farsangi bál a középkortól
Tudatta, hogy a 20. század első felében a farsangi bálokat minden társadalmi rétegben megrendezték. A városok polgárosodott rétegében jelmezbál, azaz karnevál jelleggel, vagy iparos bálként. Maga a farsang szó egy bajor-osztrák jövevényszó, amit már a 13. században használtak a Kárpát-medencében is, így a szokáskör is ismert volt a középkor óta.
- Például Mezőkövesden vasárnap meghirdették és miselátogatás után már délután, ebéd után kezdődött a mulatság, de a farsangi bálba már nem a templomi ünnepi ruhában mentek. A lányokat udvarlóik kísérték el, de nekik mindenkivel táncolniuk kellett, akik fölkérték őket. Aztán hazamentek vacsorázni, átöltöztek és egy másik ruhában jelentek meg az este folytatódó bálon. Végül hétfőn is rendeztek bált, de a húshagyókeddi volt a legfergetegesebb, amit éjfélkor berekesztettek – sorolta az etnográfus.
Vénlányok kicsúfolása
Hozzátette, idén már február 18-án, szerdán elkezdődik a nagyböjt, így rövid a farsang. Úgy gondolták, hogy ilyenkor sok leány marad pártában. Őket pedig vénlánycsúfolókkal illették. Csokonai Vitéz Mihály komikus eposzának, a Dorottyának a témája is idézi a közösség ezen vélekedését, a pár nélkül maradt lányok kifigurázását farsangkor.
- Pácinban jegyezték le, hogy a legények húshagyókedden kikongatták a vénlányokat, zajongva végigjárták a falut, kifigurázták azokat a lányokat, akiknek nem kötötték be azon az éven a fejét és azt kiabálták: „Húshagyó, itt maradt az eladó.” Gyakran még az adott ház kapujához is odavágtak egy korommal, vagy hamuval megtöltött rossz cserépfazekat – osztotta meg az etnográfus.
Ismerkedés helye a fonó
Ismertette, hogy a hagyományos paraszti élet rendje szerint az őszi betakarítás után a téli időszakban a munka jelentős része a ház körül folyt. Emellett már októbertől elkezdték az asszonyok közösen feldolgozni a kendert a fonóházakban, amiből maguk fonták meg a fonalat és abból házi vászon készült. Ugyancsak társadalmi munkaalkalmat jelentett, amikor tollat fosztottak.
- Ezekben a munkákban már az eladósorban lévő lányok is részt vettek, akik maguk voltak felelősek a saját kelengyéjük elkészítéséért, vagyis a későbbi háztartásukhoz szükséges vászonnemű, abroszok, kötények, ágynemű és esetleg néhány ruhadarab, alsónemű előállításáért. A kendertermesztés még a II. világháború után is megmaradt. A fonók Észak- és Kelet-Magyarországon egészen az ötvenes évekig – részletezte.
Megtudtuk, a fonókban a munkavégzés mellett szórakoztatásra is lehetőség volt. Sőt a felnőttek felügyelete mellett, a fiatalság ismerkedésére is alkalom adódott ilyenkor, így farsangkor többféle ismerkedő játékot játszottak a leányok és a legények.
- Az egyik legkedveltebb csínytevés az volt, hogy a fiúk leütötték a rokkáról, vagy a guzsallyal fonó lányok kezéből az orsót, amit csak csók ellenében lehetett kiváltani. Aztán a rendszeresen megtartott bálokon, vagy cuhárékon - a matyóknál így nevezték a táncos alkalmakat - tudták ápolni az így kialakult kapcsolatokat. Később udvarolni is eljártak a lányos házakhoz a legényjáró napokon, ha már komolyabbra fordult a fiatalok dolga. Szintén farsang időszakában tartották meg a lakodalmakat is a falvakban a 20. század első felében általánosan – említette a néprajzkutató.
Jelmezes tréfálkozás
Beszámolt róla, a fonók mellett a novembertől induló disznóvágásokra is bekopogtattak maszkba öltözött figurák: a maszkurák.
- A maszkurák jellemzően zsánerfigurákat formáztak meg: koldus, vénasszony, utcalány, cigányasszony, állatalakok és a férfiak is megjelenítettek női karaktereket, vagy fordítva. Jeleneteket adtak elő, tréfálkoztak, táncoltatták a jelenlévőket és elrejtették a kilétüket, bár a jelenlévők igyekeztek kideríteni, hogy kik is ők, de olyankor elmenekültek a maskarás alakok. A falvakban vicces felvonulásokat, tréfás „lakodalmat” is rendeztek zenekarral, különösen farsang végén – emelte ki Viszóczky Ilona.
Elmondta, ebbe az alakoskodó hagyománykörbe tartozik a ma is élő Mohácsi Busójárás, ami a helyi sokác kisebbség szokása, maszkos, rituális, mai formájában karnevál jellegű felvonulás. Továbbá a Novaji Remélés, téltemető, tavaszváró, alakoskodó szokás, ahol a beöltözött figurák bekormozzák a járókelőket.
Jókívánságok és időjóslás
- Felvidéken, Zoboralján farsang utolsó előtti vasárnapján, a tananajvasárnapon a kislányok jártak házról házra. Jókívánságok mondta a bő termés érdekében és ennek fejébe adományt kértek, többnyire tojást gyűjtöttek. Mindemellett az időjárást is megfigyelték és ebből szintén a termés minőségére következtettek. A húslevesbe például azért főztek hosszú tésztát, illetve amiatt ugráltak nagyokat a farsangi bálon, hogy a kender szálas és jól fonható legyen – fűzte hozzá.
