El kell döntenem, hogyan írjak a karácsonyról római katolikus papként. A világunk drámai gyötrelmeit ecsetelve, és hangsúlyozva, mennyire szükségünk van Krisztusra, aki megszületett, és hogy őt elfogadjuk, és általa szeretetben növekedjünk? Vagy úgy közelítsem meg a karácsonyról szóló üzenetemet, hogy említés nélkül hagyom a háborúkat és korunk borzalmait, hogy legalább ilyenkor szabaduljunk egy kicsit ezektől?
Napokig ezen töprengtem, amikor kezembe került Betlehem polgármesterének, Maher Canawatinak egy nyilatkozata. Ebben arról szól, hogy annak ellenére, hogy Gázában milyen szenvedésen mennek keresztül az emberek, Betlehem mégis úgy döntött, megünneplik a karácsonyt. Utcákat és templomokat díszítenek fel, megkísérlik spirituális elmélkedésre ösztönözni az embereket. Azt remélik ettől, hogy helyreállnak az emberi kapcsolatok. Betlehem polgármestere azt mondta, a karácsony „mélyen spirituális esemény – a béke, a szolidaritás és az együttérzés ideje azok iránt, akik továbbra is szenvednek,” és hogy a városi karácsonyfa kivilágítása a közösség, az egység és a hit megerősítését jelenti.
Így tehát magam is bátorkodom arról beszélni, hogy az ünnep helyreállítja kapcsolatainkat, megerősíti a lelkünket, célt és reményt ad életünknek. Ám ne csak az utcákat, a házakat, a járműveket és a templomot díszítsük fel, hanem törekedjünk magunk is szebbek lenni. És jobbak! Mert erre igen nagy szükség van. Széppé és jóvá az ünnep tesz minket. Még ha olykor megterhelő is ünnepivé alakítani napjainkat, hozzákészülni egy nagyobb családi összejövetelhez, rokoni vagy baráti látogatáshoz, mégis minden fáradtságot megér. Az ünnepen tapasztaljuk meg azt is, hogy jó szeretni egymást.
Ha visszamegyünk Jézus születéséhez, látjuk, bizony akkor is volt erőszak, féltékenység, irigység, durvaság. Ezek mind bőségesen ott vannak az emberekben, gondoljunk Heródesre, aki katonáival megöleti a betlehemi és a környékbeli kisfiúkat. És mert a világ ilyen volt akkor is, és azóta is tud ilyen lenni az ember, éppen ezért kell eljönnie a Messiásnak, hogy kiutat mutasson ebből a drámai és szomorú helyzetből. Sokan ismerjük a dalt, és szoktuk dúdolni még legszomorúbb pillanatainkban is: „Kell ott fenn egy ország!”. A Karácsony erős állítás arról, hogy kell itt lenn is! A Miatyánk imádságban kérjük is: jöjjön el a te országod. Krisztus születésével ez történik, hogy ne csak ott fenn, hanem itt lenn is. Látjuk azoknak a társainknak a szenvedését, akiknek nincs se fenn, se lenn.
Az akkori Betlehem bezárta szívét és a kapuját; a mai Betlehemnek is zárulnak kapui. Maher polgármester panaszolva sorolja: elmaradtak a turisták, elmaradtak a zarándokok, bezárt 84 szálloda. Menekülnek a lakosai. Hogy ezt megállítsa, meggyújtják a fényeket, ünnepelni hívják a közösséget és az embereket. Mert nemcsak ott fenn, hanem itt lenn is kell egy ország.
A béke-latolgatások között elhangzik a szó, újjáépítés. Újjáépíteni vagy újra építkezni erős karácsonyi üzenet. Amihez a Teremtő is hozzákezdett az első karácsonykor. Azzal, hogy Isten fia emberré lett, új alapokra helyezte, és új értelmet adott az életnek. Ezt ünnepeljük, mert ünnepelni muszáj! Aki ünnepel, az élni akar.
