Váradi Gábor, a MCNÖ elnöke a rendezvényt megnyitó beszédében ismertette, 1971. április 8. „egy jeles nap a cigányság életében”, ezen a napon ugyanis több nemzet roma tagjai összegyűltek, és programokat fogadtak el, elhatározásokat foganatosítottak a jövőre nézve. Ekkor fogadták el a roma zászlót és a nemzeti éneküket, a Cigány Himnuszt. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) aztán a Roma kultúra világnapjának mondta ki április 8-át. – 1993 óta, miután megalakultak a kisebbségi (ma már nemzetiségi) önkormányzatok, a kulturális identitás és nyelvünk megőrzésével, ápolásával tudtunk a legkevesebbet foglalkozni, holott ez lett volna az egyik legfontosabb célkitűzés. Ehelyett leginkább szociális kérdések merültek fel – foglalta össze az elmúlt húsz évet a miskolci nemzetiségi önkormányzat elnöke, hozzátéve, idén április 8-án éppen ezért nemcsak megemlékeznek, hanem „közös elhatározások” meghozatalára is törekednek.
Hídépítésről, párbeszéd kialakításáról beszélt Váradi Gábor, amit „csak együtt, csak közösen” lehet ezt végigvinni, az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy „nem ismerjük eléggé egymást”, ezért ezen is dolgozni kell.
A nemzetiségi önkormányzat vezetőjétől Kiss Gábor alpolgármester vette át a szót. A rendezvény egyik fővédnöke ünnepi beszédében kiemelte, üzenete van annak, hogy az ENSZ maga nyilvánította április 8-át a Roma kultúra világnapjává. A nap legfőbb üzeneteként azt fogalmazta meg, ahhoz a kultúrának fontos szerepe van abban, hogy a cigányság megtalálja a helyét – azonban magának kell megtalálnia értékeit, majd „felépíteni” saját magát. – Ha értjük a problémákat, csak akkor lehet rá választ adni. Nem szabad tehát behunyt szemmel járnunk. A felemelkedés útját ugyanakkor én az oktatásban látom – fogalmazott az alpolgármester, hozzátéve, bízik abban, hogy az átalakuló oktatási rendszer ebben több támogatást fog adni.
Csöbör Katalin (Fidesz) országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottságának tagja parlamenti elfoglaltságai miatt nem tudott részt venni a fővédnöksége alatt álló eseményen, levelében azonban üdvözölte a megemlékezést, és kiemelte a roma és nem roma kultúra összefonódását. „Meg kell tanulnunk tisztelni egymást”, írta, és véleménye szerint erre az egyik legalkalmasabb terület a kultúra.
A politikusok után Horváth János festőművész beszélt a hazaszeretet fontosságáról. Kiemelte, azon kell dolgozni, hogy itt, ahol élünk, a lehető legjobb legyen számunkra. Gyerekkori élményeit és mai tapasztalatait is összegezve kifejtette, számára attól lesz fontos ez az ország, hogy itt művelt először kertet, itt látta és olvasta a megszülető verseket, és itt temették el édesapját.
Az „Akikre büszkék vagyunk” című fotó-, és a „Mesterségek nyomában!” című eszközkiállítást Csendes József szociológus nyitotta meg. Mottóként Choli Daróczi József, roma író és költő szavait választotta: „Míg én rólad mindent, te rólam semmit sem tudsz”. A szociológus szerint egymás megismerése az ismeretek hiányában torz, vagy felszínes. A kiállításokkal a kettős (magyar-cigány) identitástudat erősítését, egymás elfogadásának fontosságát, és a pozitív hősök bemutatását tűzték zászlajukra.
A kiállításmegnyitót követően a roma kultúra szegmenseiről tartott előadást Horváth János festőművész, majd „A roma kultúra nyomában” címmel újabb előadás következett. Az április 8-i program egy, a közös sorskérdésekről tartott kerekasztal-beszélgetéssel zárult a Miskolci Cigány Nemzetiségi Önkormányzat Baross Gábor utcai irodájában.
Kujan I.
fotó: Mocsári L.
Hídépítésről, párbeszéd kialakításáról beszélt Váradi Gábor, amit „csak együtt, csak közösen” lehet ezt végigvinni, az eddigi tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy „nem ismerjük eléggé egymást”, ezért ezen is dolgozni kell.
A nemzetiségi önkormányzat vezetőjétől Kiss Gábor alpolgármester vette át a szót. A rendezvény egyik fővédnöke ünnepi beszédében kiemelte, üzenete van annak, hogy az ENSZ maga nyilvánította április 8-át a Roma kultúra világnapjává. A nap legfőbb üzeneteként azt fogalmazta meg, ahhoz a kultúrának fontos szerepe van abban, hogy a cigányság megtalálja a helyét – azonban magának kell megtalálnia értékeit, majd „felépíteni” saját magát. – Ha értjük a problémákat, csak akkor lehet rá választ adni. Nem szabad tehát behunyt szemmel járnunk. A felemelkedés útját ugyanakkor én az oktatásban látom – fogalmazott az alpolgármester, hozzátéve, bízik abban, hogy az átalakuló oktatási rendszer ebben több támogatást fog adni.
Csöbör Katalin (Fidesz) országgyűlési képviselő, az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottságának tagja parlamenti elfoglaltságai miatt nem tudott részt venni a fővédnöksége alatt álló eseményen, levelében azonban üdvözölte a megemlékezést, és kiemelte a roma és nem roma kultúra összefonódását. „Meg kell tanulnunk tisztelni egymást”, írta, és véleménye szerint erre az egyik legalkalmasabb terület a kultúra.
A politikusok után Horváth János festőművész beszélt a hazaszeretet fontosságáról. Kiemelte, azon kell dolgozni, hogy itt, ahol élünk, a lehető legjobb legyen számunkra. Gyerekkori élményeit és mai tapasztalatait is összegezve kifejtette, számára attól lesz fontos ez az ország, hogy itt művelt először kertet, itt látta és olvasta a megszülető verseket, és itt temették el édesapját.
Az „Akikre büszkék vagyunk” című fotó-, és a „Mesterségek nyomában!” című eszközkiállítást Csendes József szociológus nyitotta meg. Mottóként Choli Daróczi József, roma író és költő szavait választotta: „Míg én rólad mindent, te rólam semmit sem tudsz”. A szociológus szerint egymás megismerése az ismeretek hiányában torz, vagy felszínes. A kiállításokkal a kettős (magyar-cigány) identitástudat erősítését, egymás elfogadásának fontosságát, és a pozitív hősök bemutatását tűzték zászlajukra.
A kiállításmegnyitót követően a roma kultúra szegmenseiről tartott előadást Horváth János festőművész, majd „A roma kultúra nyomában” címmel újabb előadás következett. Az április 8-i program egy, a közös sorskérdésekről tartott kerekasztal-beszélgetéssel zárult a Miskolci Cigány Nemzetiségi Önkormányzat Baross Gábor utcai irodájában.
Kujan I.
fotó: Mocsári L.