A Reményi Ede Kamarazenekar 1981-ben alakult Miskolcon a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola akkori tizenéves vonós növendékeiből. Már abban az időben is kapott felkéréseket a Filharmóniától. 1993-ban – kilépve az iskolai keretekből – alapítványt hozott létre, azóta önállóan szervezi koncertjeit.
Művészeti vezetője huszonöt évig Gál Károly hegedűművész volt, majd halála után tanítványa, Kriston Tamás vette át ezt a szerepet.
A kamarazenekar tizenkilenc tagja diplomás zeneművész, akik a Miskolci Szimfonikus Zenekar, a Miskolci Nemzeti Színház zenekarának koncertmesterei, tagjai, tanárok, van, aki a Magyar Állami Operaház munkatársa.
A zenekar kiemelt feladatának tartja a helyi, zenét tanuló fiatalok támogatását, ezért néhány éve megálmodott egy válogatót a Virtuózok című országos verseny mintájára. Az együttes támogatja még a helyben élő és alkotó két nagyszerű zeneszerzőt: Ács Gyulát és Lendvai Pétert, bemutatják új műveiket, hatalmas sikerrel.
Rendszeresen kapnak külföldi meghívásokat, Európa sok országában koncerteznek, például Svájcban mintegy százszor voltak, de eljutottak már Dél-Koreába, az USA-ba és Közép-Amerika több államába.
Az együttes fő profilja ugyan a komolyzene a barokktól napjainkig, de játszott már jazzdallamokat Malek Andreával, Pál Dénessel, Weszely Ernő harmonikaművésszel, dixie-t a Miskolc Dixieland Banddel, és még rock-metált is Tarja Turunennel, a Therion és az Epica együttessel.
2007-ben megkapták a város Nívódíját, majd 2017-ben a Reményi Ede zenei díjat.
Kaulics-Nagy Zsófia, az egyik alapító tag úgy nyilatkozott, a jubileumi évet január közepén nyitották volna meg. – A Zenepalotába terveztünk egy „örömkoncertet”, ami a 4 évtized, 4 koncert 4 helyszínen sorozat első alkalma lett volna. Ide szólistaként olyan volt tagokat hívtunk meg, akik Miskolcról indulva ismert és elismert színfoltjai lettek a magyar zenei életnek. Ezt későbbi időpontban pótoljuk – mondta, majd hozzátette, mindenképp megérte létrehozni a zenekart negyven évvel ezelőtt. – Ez nemcsak professzionális zenészek együtt muzsikálása, hanem tulajdonképpen egy baráti társaság közös gondolkodása. Az pedig a bónuszpont, ha a közönségnek is tetszik, amit csinálunk, nagyon hálásak vagyunk érte. Remélem, még sok évig folytathatjuk mindenki örömére – mondta.
