Kepess Boglárka és Bolla Dániel egyaránt a Magyar Táncművészeti Főiskola (ma már egyetem) klasszikus balett szakán végzett, és szintén közös bennük, hogy 2016-tól erősítik a Miskolci Balett csapatát. Mindketten imádják a táncot, amit hosszú évek kemény munkájával tökéletesítettek magukban.
– Az ovitól épült ez bennem; néptáncoltam, jártam művészeti tornára, sőt a ritmikus sportgimnasztikát is kipróbáltam. Régre nyúlik tehát vissza ez a szerelem – meséli Bogi. – Az ősélményt nagymamámnak köszönhetem: ő vitt el az Erkelbe a Hófehérke és a hét törpe előadásra. Teljesen elvarázsolt a darab, egyszerűen csodaszépnek találtam mindent. Azt éreztem, hogy ezt én is meg akarom tanulni.
Miskolchoz is rengeteg élmény köti ma már. Legutóbb például a Bál a Savoyban című operettben szteppelnie kellett, ami eddig kimaradt az életéből. – Már a kezdetekkor inspirált, hogy itt egy kortárs társulatba kerültem, ahol mindig tanulhatok valami újat.
Bogi számára a tánc egyenlő a szabadsággal. – Táncmozdulatokban jobban ki tudom fejezni magam, mint akár szóban. És jó látni, amikor a néző megért egy-egy mozdulatot.
Mindegy, csak mozogjon – így élte le gyermekkorát Bolla Dániel. A szombathelyi kisfiút versenyről versenyre vitték a tanárai, mígnem 9 évesen megismerkedett minden tánc alapjával: a klasszikus balettel. Az iskolában aztán mestere, Szakály György olyan hatással volt rá, hogy nem volt kérdés: ezen a vonalon kell továbbhaladnia. – Egyszer csak rádöbbentem: nekem ez kell, jó vagyok benne – emlékszik vissza Dani. – A végzés után megkeresett egy Amerikában élő balettmester, fél évre kikerültem egy neoklasszikus és modern alapokra épülő társulathoz. Hirtelen nagyon sok újat tanultam.
Innen vissza Európa, következett egy németországi turné, majd már Szegedről járt külföldi fellépésekre. És itt ismerte meg a Miskolci Balett vezetőjét, Kozma Attilát. – Azt mondta, hogy bár kortárs társulat az övék, de nagyon jó alapanyag vagyok, tud majd velem mit kezdeni. Miskolcon tartott az itteni szakmai munka színvonala, és az is, hogy sok vendégkoreográfussal dolgozhatunk. Itt mindig tanulhatunk, fejlődhetünk.
A járványhelyzet persze náluk is felerősítette a szürke hétköznapok monotonitását. Vagy mégsem? – Lelkileg valóban mindenki legalább két szintet zuhant a vírus miatt, nehéz minden nap megtalálni a plusz motivációt. De tudatosult is bennünk, hogy valóban a szakma szeretetéért, abból kiindulva dolgozunk. Mi másért álltunk volna éveket a balettrúd mellett? – mondja Dani, aki hivatása mellett mester szakon tanul a Táncművészetin, és a Miskolci Bartók Béla Zene- és Táncművészeti Szakgimnáziumban tanárként a tánc szeretetét táplálja a fiatalabb korosztály tagjaiba.
