A tábla az egykori Vidékfejlesztési Minisztérium (ma már Agrárminisztérium) „A nem emberi fogyasztásra szánt állati eredetű melléktermékekre vonatkozó állategészségügyi szabályok megállapításáról” szóló jogszabályra hivatkozik.
A kisállatok eltemetésével kapcsolatos helyzet mostanában egyre hangsúlyosabb. Ennek egyik oka lehet, hogy az utóbbi évtizedekben növekvő figyelmet fordítunk kedvenceinkre.
„Nagyapám agyonütötte, apám megkötötte,
én pedig az első éjszakai
nyüszítésre üvöltve riadtam fel,
menten meghalsz itt nekem, kiskutyám!”
Részlet Pion István Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj című verséből
A múlt század derekán, ha valaki azt mondja, hogy sírhelyet akar állítani a kedvenc kutyája emlékére, valószínűleg sajnálkozóan néztek volna rá, mint aki nincs tisztában a világ működésével. Manapság arra néznek így, aki nem tudja, hogy milyen erős kötelék jöhet létre gazda és kedvenc között. Ebből kiindulva érthető az igény, hogy sokan szeretnének méltó módon tisztelegni családtagnak tekintett kisállatuk emléke előtt is. Azonban mást diktál a szív és mást a törvény.
- A jelenleg hatályos jogszabályi környezet nem teszi azt lehetővé, hogy az állat tulajdonosa elhullott kiskedvencét közterületen, vagy természetvédelmi területen elhelyezze – válaszolta meg témában feltett kérdésünket a városháza. - Az állati tetemek elhelyezésénél figyelemmel kell lenni a szigorú járványvédelmi, közegészségügyi és közbiztonsági előírásokra. Az állati eredetű melléktermékeket (beleértve az állati hullákat) jogszabályi előírás alapján ellenőrzött körülmények között kell megsemmisíteni.A törvény kimondja, hogy – bizonyos feltételek mellett – a saját portánkon is eltemethetjük kedvencünket. Szó szerint így szól a szabályozás:
az állati hulladék birtokosa saját telkén a szomszéd telek határvonalától 1,5 m-re az elhullott, 50 kg-nál nem nagyobb össztömegű kedvtelésből tartott állatokat, valamint a 3 hetesnél fiatalabb szopósbárány, kecskegida és borjú hulláját földelheti el. Ennek feltétele, hogy a felszín alatti víz mindenkori maximális nyugalmi vízszintje és az elföldelés mélységi szintje között legalább 1,0 méter távolság legyen.
Azoknak, akik nem rendelkeznek kerttel, vagy 50 kilogrammot meghaladó kedvencüktől búcsúznának, sokkal szűkösebbek a lehetőségeik.
- Miskolc város közigazgatási területén a Miskolci Városgazda Nonprofit Kft. által üzemeltetett és fenntartott Állategészségügyi Telep szolgáltatási körében végzi az elhullott állati tetemek magántulajdonú ingatlanokról történő elszállítását. A szolgáltatás igénybevétele díjköteles – adja meg a választ a városháza.
Sokan azonban nem szeretnék, hogy idegenek szállítsák el kedvencüket, hanem személyesebb búcsúra vágynak. Mindennek a miértjét nem lehet jogszabályokból kiolvasni. Éppen ezért arról kérdeztünk embereket, hogy ők hogyan élték meg kisállatuk halálát, és miért volt számukra fontos a formális búcsú.
- Tomaszt, a cicámat temettem el a Pingyomon lévő telkünkön – meséli Szűcs Rebeka. - 18 évet élt, velem volt 5 éves koromtól az első államvizsgámig. Mivel olyan beteg volt már, el kellett altatni. Azt mondták egyszerűen megöregedett. A kezemben aludt el és utána beletettük a kosarába és azzal együtt temettük el. Ástam neki egy kis árkot. Nagypapám akart segíteni, de mondtam, hogy nem kell, ezt valamiért én akartam csinálni. A sír helyét kövekkel és virágokkal jelöltük.
- Nálunk 22 macskánk nyugszik a kert végében, és két papagáj a diófa alatt, teás dobozban végső nyugalomra helyezve – avat be a búcsúzás részleteibe Balogh Zsuzsanna. – Készítettünk nekik hurkapálcikából és kartonból fejfát a nevükkel, de egy idő után nem lehetett lépni sem tőlük, így azt megszüntettük. Kiskoromban rendeztünk szertartásokat is, ilyenkor beszédet mondtunk, emlékeket idéztünk fel.
- Van két síremlék az udvarban, és egy hamvasztott kutyus a házban, urnában – mondja Tóth-Kovács Krisztina, akinek a családjában sajnos épp aktuális a kisállattemetés kérdése. - Sajnos egy hete tudjuk, hogy Pongó, a család legidősebb kedvence hamarosan elmegy. Szeretnénk tőle majd méltó búcsút venni, de akadályokba ütköztünk. Egyrészt magasak a hamvasztás költségei, ami nem is a legnagyobb baj. A legfőbb gondot az okozza, hogy az sem engedi, hogy a gazda ott maradjon a folyamat elejétől a végéig, aki kifejezetten így hirdeti magát. Nekem ez nagyon fontos lenne, hiszen az embernek tudnia kell, hogy biztosan az ő kedvencét kapja vissza az urnában. Ez a gyászfolyamat része. A temetés most kizárt, mert nem szeretnénk egy esetleges költözés alkalmával sem feltépni a sebeket azzal, hogy ásni kell, de másoknak hátra hagyni a mi kutyusunk síremlékét sem opció.
