"Az Özvegyember" a gyász és az újrakezdés csendes történetét hozta Miskolcra. A film egy hatvanas éveiben járó férfi életének egyik legnehezebb fordulópontját állítja középpontba. A főszereplőt Izudin Bajrovic játssza, aki igazi sztár hazájában. Mirsad villanyszerelőként éli mindennapjait egy hagyományos, erősen patriarchális közegben, ahol az évtizedek alatt kialakult szerepek és szokások szinte megkérdőjelezhetetlennek tűnnek. Felesége váratlan halála azonban egyik pillanatról a másikra megváltoztatja ezt a megszokott világot. Mirsadnak nem csupán a társ hiányával kell megtanulnia együtt élni. Az addig magától értetődő hétköznapi feladatok, a mosás, a vasalás, a bevásárlás, a főzés, a mosogatás is új jelentést kapnak, miközben egyre világosabbá válik számára, mennyi mindent a felesége végzett el kettejük helyett.
Mirsad fokozatosan kezdi felismerni, hogy kapcsolatukban számos kimondatlan érzés és elhallgatott probléma maradt. A veszteség így egyben önvizsgálatra is kényszeríti: arra, hogy átgondolja, miként élte le az életét és milyen szerepet töltött be mellette a felesége.
A történet egyik fontos rétege az elszigetelődés kérdése. Mirsad a magányban kénytelen újra kapcsolatot keresni a környezetével, miközben saját korábbi viselkedésével és a közösség által meghatározott férfiszereppel is szembekerül. Az Özvegyember így nem pusztán egy veszteségtörténet, hanem annak vizsgálata is, hogy egy mélyen berögzült életforma képes-e megváltozni akkor, amikor a megszokott rend már nem tartható fenn.
Hari Secic filmjében a nagy fordulatok helyett a hétköznapi helyzetekből bontja ki főszereplője lelkiállapotát.
Évi egy film
A közönségtalálkozón elhangzott, hogy Bosznia-Hercegovinában nagyon nehéz filmet készíteni. – A háború után ugyan nagyon erős lendülettel indult újra a helyi filmgyártás: a Senki földje például Oscar-díjat nyert, ami egy ilyen kis, független állam számára fantasztikus eredmény volt – magyarázta a rendező. – Sajnos ez a lendület néhány év után megtört, elsősorban a finanszírozási nehézségek miatt. A háború előtt rengeteg mozi működött az országban, ezek nagy része azonban megszűnt, és az infrastruktúra fenntartására sem maradt elegendő pénz. Az idősebb kollégáim mesélték, hogy volt időszak, amikor a mozigépet egyszerűen betették az autójuk csomagtartójába, és egyik településről a másikra utaztak, hogy valahol levetíthessék a filmeket. Az elmúlt tíz évben különösen korlátozottak voltak a lehetőségek. A bosznia-hercegovinai filmalap költségvetése nagyjából évente egy játékfilm finanszírozására elegendő, ezért az országban az utóbbi évtizedben gyakran mindössze egy-két nagyjátékfilm tudott elkészülni évente. A rendezőknek sokszor éveken keresztül kell pályázniuk, mire összegyűlik a szükséges finanszírozás. Emiatt nagyon gyakoriak a regionális koprodukciók is, például Szlovéniával, Horvátországgal vagy Szerbiával, mert több országból összefogva nagyobb esély nyílik egy film megvalósítására – mondta, hozzátéve, ez azonban azt is jelenti, hogy egy-egy produkció létrehozása hosszú folyamat, amely akár öt évig is eltarthat.
Dr. Csapó-Sweet Rita producer 2013-ban találkozott először a rendezővel mint cserediákkal. – Számomra is döbbenet volt, hogy hogyan tud valaki ennyire fiatalon egy másik generáció egyik tagjának bőrébe bújni – mondta.
Az ötlet születése
Hari Secic beszélt arról, hogy 1986-os születési dátummal miért éppen egy özvegyember érdekelte. – Amikor az első nagyjátékfilmemen gondolkodtam, azért is fontos volt számomra, hogy olyan történetet találjak, amely viszonylag kis költségvetésből is megvalósítható. Ugyanakkor nem akartam kizárólag a hazai közönség számára érdekes témával foglalkozni. Olyan történetet kerestem, amely egyetlen ember életén keresztül valami általánosabb, sokak számára érthető kérdést tud feltenni. Mindig is nagyon érdekeltek azok a filmek, amelyek egyetlen karakteren keresztül mutatnak be mélyreható változást. Jó példa számomra Darren Aronofsky "A pankrátor" című filmje, vagy Jane Campion "A zongora" című alkotása. Ezekben is az fogott meg, ahogyan egy ember életének és személyiségének átalakulását követhetjük végig. Ezt szerettem volna én is megvalósítani, csak egy olyan történeten keresztül, amely a saját környezetemből és tapasztalataimból ismerős. Úgy gondoltam, kell valami olyan karaktert találnom, főleg férfi alakot, akihez én is tudok kapcsolódni, akit meg tudok figyelni, vizsgálat alá vethetem. Láthatjuk, hogy az életében valami változás történik, amit arra használ fel, hogy fejlődjön és több legyen annál, ami korábban volt. Férfiként a Balkánon elkezdtem szétnézni, hogy milyen embereket lehet találni, és megpróbáltam azonosulni velük, majd megnézni, hogy milyen történetet mesélhetek el általuk – mondta.
A filmet szeptember 10-én, csütörtökön 17 órakor ismét levetítik az Uránia teremben.
