Kőhalmi György 1954. május 18-án született Miskolcon, büszkén hirdeti, hogy a héten lett hatvanhat éves. Középiskolába a Földes Ferenc Gimnáziumba járt. – Tősgyökeres miskolci vagyok, pedagógus szülők gyermeke. Családunkban tehát nem volt orvos példa előttem, az életben annál több érdekesség, ami eldöntötte, hogy végül ezt választom hivatásomnak. Én igazából mindig biológus akartam lenni. A gimnáziumi éveim alatt, emlékszem, harmadikos voltam, mikor megnyertem egy biológiaversenyt, aminek a fődíja egy kéthetes tábor volt a Tihanyi Halbiológiai Intézetben. Sajnos ott átélhettem, milyen két héten át unatkozni. Akkor tettem le eredeti tervemről. Nagymamám ekkor azt javasolta, hogy legyek orvos, hiszen ahhoz is szükség van a biológiai tudásra. Tehát egy hirtelen ötlet alapján fordultam e felé a hivatás felé. Még gyerekként láttam egy filmet, a Simon Menyhért születését, ami a Bükkben játszódik a fekete-sári erdészházban. Ott mutatták be a számomra klasszikus háziorvost: a térdig hóban a betegéhez igyekvő doktor bácsit a táskájával – mondta a görömbölyi doktor, akinek ez meghatározó képként élt a fejében, annyira megragadt benne, hogy még akkor sem hagyta békén, amikor már sikereket ért el a kórházban.
A háziorvos státuszig
1972-től 1978-ig a Debreceni Orvosi Egyetemre járt. Első munkahelye a Vasgyári Kórház volt, ahol öt éven keresztül a Belgyógyászaton és annak intenzív osztályán dolgozott. – Azért döntöttem a kórházi orvoslás mellett, mert úgy gondoltam, a körzeti orvosi munkámhoz kell egy alapképzettség, amit az egyetemen nem tud megszerezni az ember. Aztán bele is szerettem a belgyógyászatnál sok mindenbe: például az intenzívbe, a hematológiába és a kardiológiába. Itt szereztem belgyógyászati szakvizsgát. Az utolsó időben én vezettem a belgyógyászat intenzív osztályát. Még ma is kapcsolódom ezekhez a területekhez, de már csak hobbiszinten. Sok éve veszek részt többnapos balatonfüredi és debreceni kardiológiai fórumokon, ahol a szakma újdonságaival foglalkozhatunk. Még a pandémia sem szab gátat ezek megtartásának, igaz, tavaly csak online formában hallgathattunk előadásokat a Debreceni Kardiológiai Napok konferencián. Mivel az orvostudomány folyamatosan fejlődik, érdemes nekünk is lépést tartani vele. Ezek a találkozók pedig nagyon jó szinten tartó lehetőségek. Járatom az orvostovábbképző lapot, illetve interneten is küldenek anyagokat, ötévente pedig egy szinten tartó vizsgát kell tennünk, amit én egy éve teljesítettem, így 2025-ig akkreditált háziorvos és belgyógyász szakképesítéssel rendelkezem – mondta el Kőhalmi György, aki éveken keresztül járt ügyelni, most legutóbb a Szent Ferenc Kórház kardiológiai rehabilitációs osztályára, amit tavaly Covid-osztállyá alakítottak át, emiatt ezt a tevékenységét jelenleg felfüggesztette.
További életcélok
1983-ban saját elhatározásból hagyta ott a kórházat, hogy megvalósíthassa gyerekkori álmát: háziorvos lehessen. – Úgy érzem, életelemem a segítségnyújtás. Görömbölyön már a harmadik generáció van a kezem alatt a csaknem negyven év alatt. Az én életem célja abban fogalmazható meg, hogy segítsek azokon, akik erre rászorulnak. Úgy érzem, ezért vagyok a világon – mondta, majd hozzátette, a családja nagyon fontos számára. – Két gyermekem van, egy fiam és egy lányom, egyikük sem vitte tovább a családi örökséget, ez egyrészről nagy szívfájdalmam, mert a praxist, amit felépítettem és évtizedek munkája van benne, így nem tudom továbbadni. Unokám pedig még nincsen. Valószínűnek tartom, hogy annak idején, mikor a gyermekeim utat kerestek maguknak, az én hivatásomban nem találták meg azt a hozadékot, amit egy pályaválasztás előtt álló fiatal elvár egy szakmától, itt egészen konkrétan a pénzre gondolok. De hát én soha nem is ezért csináltam. Egyikük jogász és rendőr lett, másikuk pedig mentőirányító, így ő valamennyire a szakmám közelében maradt. Abban az értelemben azonban nem bánom, hogy nem lettek orvosok, hogy mindenki azt csinálja, amire belső késztetése motiválta. Hivatásom mellett életem másik értelme lesz majd, hogy lássam az unokáimat, és játsszak velük – emelte ki a gyógyító, akinek szakmailag nincs új célterülete, ahogyan ő fogalmazott „azt szeretném továbbra is megélni, ami eddig is volt a mindennapjaimban”.
2019-ben az önkormányzattól kapott elismerést a Semmelweis-napon. Idén pedig a Praktizáló Orvosok Szövetsége tüntette ki Az év háziorvosa díjjal, amit második alkalommal adtak át Miskolcon, idén május 19-én, a háziorvosok ünnepén. Vele együtt a tizenöt éve mellette dolgozó Leskó Katalin kapta Az év asszisztense díjat.
Répássy Olívia
