Vasárnap délután meggyújtották a Miskolc adventi koszorúján a negyedik gyertyát. Advent negyedik vasárnapján Juhász Ferenc római katolikus helynök hirdetett igét, majd Veres Pál polgármester mondott ünnepi beszédet. Ünnepi műsorral ezúttal a Fráter György Katolikus Gimnázium és Kollégium kórusa készült.
„Hogyan lesz ebből karácsony?” – vetette fel a kérdést igehirdetésében Juhász Ferenc római katolikus helynök. Mint mondta, ebben a kérdésben benne van minden, ami körülvesz bennünket: háború kívül és belül, elvesztett lehetőségek, állások, hitek és a hideg mindenütt. Sőt, ami a bizonytalanság idején a legnehezebb, a magunkra hagyatottság. Hiszen mindenkinek megvan a maga baja, és senkinek sincs már ideje vagy ereje, hogy felvállalja a másét. Magunk maradunk. Talán még szégyelljük is a helyzetünket. Az egyedülléttel is gyakran ez jár együtt – fogalmazott.
- Fiatalabb koromban nem igazán értettem, miért is olyan fontos Szent József, hiszen ő egy háttérfigura, csak kísérő, aki nem is vett részt az igazán nagy dolgokban. Jézus nyilvános működése kezdetén már a nevére is alig emlékeznek. Csodálkoztam is, amikor egyszer egy külföldi kolostor apátja azt mondta, hogy bármilyen bajba kerül, ő mindig József közbenjárását kéri. Miért éppen Szent Józsefét? Hiszen ő rendkívülit sohasem tett, sőt a mai vasárnapon a római katolikus szentmisék evangéliumában azt hallottunk, hogy inkább elszenvedője mindennek. Még el sem kezdődött a házassága, mintha máris tönkremenne. Aztán hontalan lesz, majd hajléktalan, később menekült, mintha csak ma jönne szembe velünk az utcán. Hogy lesz ebből karácsony, kérdezhetné József is. Pedig a karácsony már itt van. Nem akkor jön el, amikor majd minden rendben lesz. Sosem lesz már minden úgy rendben, ahogy várnánk – jelentette ki Juhász Ferenc.
„Józsefnek sosem lesz saját gyermeke. Amikor Mária mellett dönt, már tudja, sohasem élheti majd azt az életet, amit valaha elképzelt magának. Isten nem azért jön el, hogy beteljesítse a terveinket, hanem azért, mert ennyire szeret minket. Minket jobban szeret, mint a terveinket. Nem is olyan könnyű felismerés ez, mert mi magunk nem vagyunk mindig így ezzel. A saját terveink nekünk általában nekünk fontosak, mint az élet. József azonban segít. Megtanít először is arra, hogy a terveknél mennyivel fontosabb a közösség. Amikor összeomlik körülötte a jövője, el tud engedni mindent, csak a szent család közösségéhez ragaszkodik. És valóban, nagy kríziseknél az első, ami megmenthet bennünket, a közösség – hangsúlyozta a római katolikus helynök.
- József ugyanígy megtanít arra is, hogy a félelmet le lehet győzni, mégpedig a másik ember melletti kitartással. Hiszen biztosan félt a nélkülözéstől és a hontalanságtól épp úgy, mint Herodes szorongató hatalmától. De rá volt bízva egy élet, és őérte mennyivel könnyebb volt erősnek maradnia. Szent József végül megtanít arra is, hogy nem baj, ha háttérfigurák maradunk, mellékszereplőként sokkal hamarabb képesek leszünk már nem önmagunkra figyelni, hanem a jelekre. Észre tudjuk venni őt, aki mindig és mindenhol, a legnehezebb helyzetben is jelen van, megszületik, és elhozza az igazi karácsonyt – fogalmazott Juhász Ferenc.
Veres Pál ünnepi beszédében elmondta, felemelő érzés együtt állni az adventi gyertyák fényében a miskolciakkal, és közösen meggyújtani az utolsó gyertyát, amely hagyomány szerint a szeretet jelképezi.
- A szeretetet, amelyből manapság oly kevés van, és oly keveseknek jut a viszontagságok, járványok, szegénység, nélkülözés, és az emberéletek tízezreit kioltó testvérháborúk árnyékában. Néhány éve még alig gondolta volna bárki is, hogy ismét családokat szakítanak majd szét itt Európa közepén puskagolyók és rakéták, hogy nagy öröm lesz, ha jut az asztalra minden nap kenyér, ha jut mindenkinek étel és meleg kályha, ha nem kell félni a holnaptól, nem kell aggodalommal tekinteni a még oly közeli jövőbe is. Hogy a világra ismét súlyos, mély sötétség borulhat – mutatott rá Miskolc polgármestere.
„Ahogy egymás után gyúlnak meg az adventi gyertyák lángjai, úgy jelzi egyre növekvő fényesség a megváltó közeledtét, a születés csodáját, a béke ígéretét. Úgy szakítja darabokra a sötétséget. Azt mondják, hajnal előtt a legnagyobb a sötétség, ha ez igaz, talán már nincs messze a reggel. A megnyugvás és a megbékélés. Béke tőlünk keletre, béke az otthonainkban, béke a szívünkben, béke közös dolgainkban, béke a közéletben, béke a közbeszédben, béke egymást közt. Béke a négy adventi gyertya fényében, amelynek most minden eddiginél élesebben és tisztábban világít a lángja, és bár nem erős, de mégis pontosan megvilágítja mindazt, ami igazán fontos és értékes” – fogalmazott.
„Nem az ajándékokat a fa alatt, hanem az adományokat, amelyeket a rászorulóknak gyűjtenek az áldozatkész idegenek. Azoknak a jóságát, akik akkor is adnak, amikor nekik is alig van. Azoknak az áldozatát, akik nap mint nap róják az utcákat, hogy segítsenek azoknak, a túlélés reményén kívül semmije sem maradt. Akik még az ünnep idején is másokat szolgálnak, másokért küzdenek, másoknak adnak hitet, reményt és szeretetet. Azokra a mindennapi hősökre, akik egész évben szint észrevétlenül végzik a munkájukat, hogy mindannyiunknak jobb legyen” – hangsúlyozta. Hozzátette, az adventi gyertyák fénye megvilágítja azt is, milyen nagy ajándék, hogy itt, nálunk béke van, mi megölelhetjük a szeretteinket, együtt ünnepelhetünk, békességben állhatjuk körül a fát szenteste, és békében hajthatjuk álomra a fejünket. Ez az igazi ajándék, az igazi gazdagság, mert ez az, ami mindennél többet ér. És ami manapság túlságosan sokaknak nem adatik meg.
- Január 1-je a béke világnapja, mindössze egy hétnyire a szentestétől, a megváltó megszületésének ünnepétől, a karácsony fényeinek fellobbanásától. Kívánjuk most itt, a negyedik gyertya fényével együtt azt, hogy legyen így. Hogy legyen vége már, hogy legyen béke már. Hogy ez az advent, és ez a karácsony most más legyen. Legyen őszintébb, legyen igazabb, legyen olyan, amilyennek lennie kell. Kevesebb csillogó papírba csomagolt doboz a fa alatt, de inkább szeretettel teli legyen a szívünk. Tisztább és önzetlenebb. Megbecsüléssel egymás felé, erősebb elkötelezettséggel a béke és a megértés iránt. Mert ez az, ami igazán fontos és értékes. Ez az, ami megfizethetetlen – hangsúlyozta Veres Pál. A városvezető végül Juhász Gyula: Karácsony felé című versével köszöntötte a miskolciakat.
Juhász Ferenc, Veres Pál, valamint Jernei Péter, az Észak-magyarországi cserkészkerület elnöke együtt gyújtott meg a Bécsből megérkezett betlehemi lánggal Miskolc adventi koszorújának negyedik gyertyáját. Az ünnepi műsor záróakkordjaként idén is megszólalt a legszebb karácsonyi ének, a Csendes éj a városban élő valamennyi nemzetiség nyelvén.
Mint arról korábban beszámoltunk, a különleges előadás 2020-ban debütált: az emblematikus dallam akkor szólalt meg először kilenc nyelven egyetlen produkcióban. A Fedor Vilmos ötletgazda kezdeményezése nyomán tavaly megvalósult akció sikeréért a városban működő nemzetiségi önkormányzatok összefogása is kellett. A népszerű karácsonyi ének több nyelven történő előadása azt jelképezi, hogy Miskolc sokszínű kultúrája különböző népek találkozásából építkezik.
A dalt tavaly karácsonykor előadták élőben a Szent István téren, idén már színpadra is került a produkció. A művészek iskolai és egyházi kórusokkal, nemzetiségi önkormányzatok tagjaival, önkormányzati képviselőkkel kiegészülve, együtt adták elő ismét, immáron tíz nyelven a Csendes éjt. A dal hagyományteremtő céllal csendült fel újra Miskolc belvárosában, a tervek szerint ezentúl minden év karácsonyán előadják majd a produkciót ilyen formában.
