A 113 perces romantikus vígjáték főhőse Arturo, a munkájában szinte tévedhetetlen ingatlanügynök, akinek szerelmi élete korántsem ilyen sikeres. Minden megváltozik, amikor megismeri Florát, a gyönyörű, vicces, kedves és tehetséges cukrászt, akivel azonnal elsöprő szerelem alakul ki közöttük. Kapcsolatukat azonban egy láthatatlan, mégis meghatározó tényező nehezíti: a hit. Flora buzgó katolikus, Arturo pedig gyerekként felhagyott a vallással. Hogy ne veszítse el szerelmét, Arturo hívőnek adja ki magát, és egy különleges érzelmi és spirituális útra indul, amelyen egy meglepő társ, maga a pápa is elkíséri.
A filmet PIF, azaz Pierfrancesco Diliberto rendezte, aki 1972-ben született Palermóban. A főbb szerepekben PIF, Giusy Buscemi és Carlos Hipólito voltak láthatók. A film producerei Massimiliano Orfei, Luisa Borella és Davide Novelli, forgatókönyvírója PIF, operatőre Guido Michelotti, vágója pedig Giogiò Franchini volt. Látható tehát, hogy PIF sok szerepben helytállt a film elkészítésekor, a konferansz is az alábbi kifejezéssel szólította őt színpadra: „a film mindenese”, majd elmondta saját véleményét: szükség van olyan alkotásokra, amik komoly témákról humorral beszélnek, és az Isten mindenkinek megbocsát éppen ilyen mű.
PIF kíváncsi volt, igaz-e az a tapasztalata, hogy mindenhol élnek olaszok, de Miskolcon főleg csak olaszul beszélők szólaltak fel a közönség soraiból. Majd az olasz alkotónak egy újabb furcsa kérdése hangzott el: ismerjük-e mi, magyarok, a túróval töltött édességeket, mire a válasz a Túró Rudi volt, amit meg a külföldiek nem szoktak ismerni.
Ne fogadjunk el mindent úgy, ahogy van!
PIF a közönségtalálkozón elmondta, hogy Ferenc pápának a filmről alkotott véleményét nem ismerhette meg. – Amikor a film kijött, akkor halt meg. Utána azonban hírt kaptam arról, hogy amikor Leó pápa találkozott a vallási szervezetbe tartozó emberekkel, akkor azt tanácsolta nekik, hogy feltétlenül nézzék meg ezt a filmet. Így valójában úgymond pápai áldást kapott az alkotás – mondta vicceskedve, majd a következő kérdésre csak oldalra fordult, hogy a közönség jól lássa a pocakját, ami egyébként nem volt túl nagy. A kérdés ugyanis az volt, hogy mennyire önéletrajzi ihletésű a film. – Én is nagyon szeretem a szicíliai édességeket, valamint mint sokan Olaszországban, én is katolikus neveltetésben részesültem. Csak huszonöt évesen tettem fel magamnak a kérdést, hogy vajon pusztán a családi indíttatásomból kifolyólag vagyok vallásos vagy ezt a szívemben is érzem, amire akkor azt feleltem, hogy csak a hagyományok miatt. Elkezdtem gondolkodni Istenről, amit sok hívő ember nem is tesz meg. Mindenkinek javaslok egy hét agnoszticizmust, hogy gondolja át, hogyan működik a világ. Ez azt jelenti, hogy fontos, hogy kérdéseket tegyünk fel magunknak azokról a dolgokról, amiket magától értetődőnek gondolunk – mondta.
Végigsimogatta a kamera az édességeket
PIF szerint nem bűnös az Istenhez megtért alak, akit megformál a filmben, attól, hogy a sütemények iránti perverz szenvedélye egészen a film végéig megmarad. – A hívő embereknek a sütemények is Isten létezéséről tanúskodnak. Nem beszélve arról, hogy mikor a főszereplő majdnem halálra eszi magát az édességekből, valójában akkor fedezi fel Isten létezését – magyarázta PIF, aki elárulta, az egész film az ő túróval töltött olasz édességek utáni szenvedélyéből született.
A közönség soraiból valaki azt kérdezte, hogy próbált-e már valamilyen magyar édességet, mire a válasz az volt, hogy a vacsoránál sajnos hússal ette tele magát, ezért már nem maradt hely a desszertnek (pedig az édességnek külön gyomor van – szerk.). Majd kiderült, hogy akkor eszik süteményt, ha egyetlen pillantásra beleszeret, vagyis megvan a vizuális kapcsolódása az édességgel. Mindez jól látszott a filmen, hiszen nagyon különleges felvételek jelentek meg a vásznon a süteményekről. – A fő operatőr azt mondta, hogy pornográf jeleneteket kell felvenni, mert a lány és az édességek iránti szenvedély keveredik a történetben – mondta.
A szicíliai sütik éppolyan híresek, mint a maffia
Az alkotó szerint valójában mindenki elviselhetetlen mások számára egy kicsit, aki változásra törekszik. – Például hogyha Szent Ferenc életéről olvasunk, megtudhatjuk, hogy ő is egy nagyon radikális ember volt. A félénk emberek azonban nem tudják megváltoztatni a világot. A film végén, amikor már az Úr szavát követi Arturo, azért is válik elviselhetetlenné mások számára, mert rájönnek, hogy ők maguk a gyakorlatban nem követik ezt az utat, csak beszélnek róla. Ha azonban valóban hívő emberek lennének, pontosan olyanok lennének, mint Arturo – mondta.
A közönségtalálkozón az is elhangzott, éppen ideje volt, hogy Szicíliáról végre ne csak a maffia jusson eszébe az embereknek, hiszen ebben a témában készült a legtöbb film.
A mozit szeptember 12-én, szombaton 20:30-kor megismétlik a Tudomány és Technika Házában.
