A rendszerváltás óta látványosan lecsökkent a borsodi megyeszékhely népessége a városból történt elvándorlás miatt. Míg a rendszerváltás előtt 210 ezer fő volt Miskolc lakossága, addigra ma már csak 150 ezer. Feltűnő, hogy inkább a fiatalok hagyják el a várost. Ünnepek táján rengeteg külföldi rendszámú autó lepi el a várost. Sokan Hollandiából, Németországból, Ausztriából, Svájcból térnek haza, hogy az itt maradó családtagokkal együtt ünnepeljék meg a karácsonyt és a szilvesztert.
Nemcsak az ünnepnapokon, hanem a szürke hétköznapokon is megérzik a megyeszékhelyen élők a három évtizede tartó munkaerő-elvándorlást. Azt, hogy sokkal kevesebben végzik el ugyanazt a munkát, mint korábban. Mindez egy olyan városban történik, ahol egy nagy múltú egyetem is működik sok fiatallal, akik közül sokan szinte be sem járnak a belvárosba, vagy tanulmányaik végeztével nem maradnak, legfeljebb a műszaki végzettségűekből néhányan, akik az idetelepült, többnyire külföldi tulajdonú cégektől kapnak megfelelő állásajánlatot.
Borkuti László elmondta, hogy az elvándorlás valóban létező probléma, és a legutóbbi statisztika ugyan már többéves, de a tendencia valóban érezhető továbbra is, különösen a fiatalok körében. Szarka Dénes szerint ez a probléma már a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején megjelent Miskolcon, a tendencia tehát már közel negyven éve tart. Ennek több oka van, leginkább az ipar és a helyi gazdaság súlypontjainak jelentős átalakulása. Azonban érdemes azt is látni, hogy a népességcsökkenés és az elvándorlás nem csupán miskolci jelenség, hanem az egész országot érinti. Sőt, minden megyeszékhely veszített a korábbi lakosságszámából, még olyan jól prosperálók is, mint Győr.
Miskolc helyzete ebben speciális, mert itt előbb jelentősen leépült az ipar, amely nagyon sok munkahely megszűnésével járt, ez folyamatosan csökkenő pályára állította a lakosságszámot. Ebben erősen benne van a fiatalok elvándorlása is, akik leginkább nyugatra mentek dolgozni és boldogulni, ahogy az is, hogy sokan az agglomerációba, a környező falvakba költöztek. A jelenlegi önkormányzat prioritásként kezeli ezt a kérdést és szeretné ezt a tendenciát megállítani – mondta az önkormányzati képviselő.
A kérdésre, hogy hogyan lehetne megállítani a népességfogyást, tekintettel arra is, hogy a miskolciakban a mai napig erős a lokálpatrióta érzés, Borkuti képviselő azt válaszolta, hogy mint gyakorló nagyapa, aki maga is érintett a kérdésben, problémának látja azt, hogy amióta az iskolák állami irányítás alá kerültek, az önkormányzatok helyben nem látnak rá arra, milyen nevelőmunka folyik az intézményekben, azokat hogyan tudnák támogatni, erősíteni. Egy város megtartóerejét növelhetné, ha az önkormányzat jobban be tudna kerülni ismét az iskolák falain belülre a programjaival, és ha befolyásolni tudnák az iskolán kívüli nevelést is, így hatva a fiatalokra.
Szarka Dénes hozzátette: „Sérül a szubszidiaritás elve, amikor egyre újabb hatásköröket von el a központi kormányzat az önkormányzatoktól. Különösen igaz ez az iskolák esetében, hiszen így elveszíti az önkormányzat a közvetlen kapcsolatot ezekkel a korosztályokkal. Ez nem volt egy átgondolt lépés. Hatáskörök és lehetőségek híján nehéz előteremteni azt a helyzetet, amelyben egy fiatal szívesebben maradna Miskolcon.”
Borkuti képviselő kitért a Miskolci Egyetem helyzetére is, hiányolva azt, hogy az egyetemen nem valósult meg a korábban tervezett művészeti képzés, amely további jelentős vonzerőt jelenthetne. Újra a műszaki képzés erősödik, a humán területeken tanulni akarók inkább más városokba mennek tanulni. Ez is tényező egy város megtartóképességében – mondta.
Egy másik sajátos miskolci jelenség, hogy az Egyetemváros lényegében egy különálló város, ahol a hallgatók szinte minden szórakozási, vásárlási és ügyintézési lehetőséget megtalálnak, ezért ritkán járnak be a belvárosba – említette Szarka képviselő, aki abban látja a megoldást, hogy be kell őket csábítani a városba, ilyen próbálkozás például az Ifjúsági Közéleti Akadémia, amely felvehető szabadon választható tárgy is az egyetemen, és az előadások a belvárosban vannak. Ez lehetőséget teremt arra, hogy a fiatalok bejöjjenek a városba, jobban megismerjék, és ezáltal jobban kötődjenek Miskolchoz.
