Irénke néni családja hetedik, legkisebb gyermekeként született 1933-ban. Szülei és testvérei hozzá hasonlatosan szép kort éltek meg – hovatovább, kilencvenhárom éves nővére ugyancsak mindmáig remek egészségnek örvend. Az immár négy éve megözvegyült idős asszony még 1961-ben – hátrahagyva a hajdúsági Tiszagyulaházát – költözött a borsodi megyeszékhelyre. Asztalos férje szintúgy sokgyermekes famíliából érkezett, így nem meglepő, hogy a múlt hétvégén félszáznál is több rokon ülte körbe az ünnepeltet.
Az ország legkülönfélébb pontjaira elszármazott két gyermekét, öt unokáját és hét dédunokáját hatalmas lelkesedéssel és odaadással fogadja, ha éppen errefelé járnak. Háztartását a mai napig önállóan viszi. Alaposan bele is jöhetett a sütés-főzésbe, na meg a legszerteágazóbb otthoni feladatokba, elvégre 1988-as nyugdíjazásáig házuk és az a mögötti műhely közt fel-alá sürgölődött, segédkezett – Irénke néni férje vállalkozásában a papírmunkáért felelt.
Veres Pál polgármester hétfő délelőtt virágcsokorral és emléklappal kereste fel görömbölyi otthonában Irénke nénit, aki kifejezetten szeret a környéken lakni, szomszédjaival bensőséges kapcsolatot ápol. Nagyobbik fiát az olvasó a vizsolyi Biblia korhű újranyomtatójaként is ismerheti. Mihály ottjártunkkor úgy fogalmazott: szüleitől tanulta azt a fajta elszántságot, aminek nyomán minduntalan újabb s újabb célokat tűz ki maga elé – édesanyja ezt a biztos pontot jelenti gyermekei és unokái életében.
