Élete három városhoz kötődött, Szegeden született, Tiszaújvárosban eresztett gyökeret, itt teljesedett ki művészete, majd utolsó évtizedeiben Miskolc meghatározó alkotója lett, akit sokan ismertek és szerettek. „Nagyon termékeny művész volt, első egyéni kiállítása is Miskolcon volt még 1965-ben, ahol aztán sok tárlat követte ezt az elsőt, itt, és persze Tiszaújvárosban, amely város mindig örömmel várta és fogadta vissza őt egy-egy kiállítással, egészen az utolsó évekig. Róla szólva kiemelték azt a képességét is, hogy „mindenben meglátta az értéket, amit érdemes átmenteni, újrateremteni. Babalábban, kitépett újságlapban, sánta kutyában. Képes volt rá, hogy kis életmentőként működjön. Önnön életének megmentőjeként is, hiszen saját hajánál fogva húzta ki magát a nemszeretem szegedi világból 15 évesen. Életének ezt a momentumát reprodukálva ugyanígy húzza ki a kidobott, elhagyott, koszlott kis képeket, tárgyakat, mütyüröket az elmúlásból, a megsemmisülésből, hogy átmentse őket a jövőbe, mint ahogyan azt saját magával is tette. Mindezek a kis (élet)töredékek a keze alatt fenséges módon megtisztulva, átalakulva egy gyönyörű, új életet kapnak, föltámadnak, ragyogva élnek tovább” – írta róla a tavaly áprilisi temetése alkalmából lapunkban megjelent méltatásában Kishonthy Zsolt.
Az egykori otthonának falán elhelyezett emléktáblát felavató beszédében városunk polgármestere Veres Pál kiemelte: „Pataki János egy igazi, színes egyénisége volt városunknak. Valódi művészember, aki körül mindig vibrált a levegő. Olyanban is meglátta a szépet, ami másnak esetleg csak értéktelen szemét.” Hozzátette, hihetetlenül sok alkotása maradt ránk, és egy nagyon nagy baráti és tisztelői kör, akikből sokan ide is eljöttek az emléktábla avatására. Közöttük Mészáros János is, akinek oroszlánrésze volt abban, hogy ez az emlékmű elkészülhetett és mostantól ennek az emblematikus épületnek a falán hirdeti, hogy itt élt és alkotott Pataki János. Ő váltotta valóra a művész özvegyének kérését, hogy őrizzék meg az emlékét.
„Pataki János igazán színes egyénisége hiányzik ebből a városból, kézzel, lélekkel és szívvel alkotott, a város kulturális életének része és kiemelkedő értéke volt. A Városházán is van egy Pataki festmény, és elárulom, hogy gyakran merítek belőle erőt a hosszas viták után, ha ránézek. Szeretem azt a képet, mert tükröződik belőle, hogy Pataki János is szerette Miskolcot” – osztotta meg a polgármester.
„Miskolc és Tiszaújváros is magáénak tartja Jánost, mint művészt, olyan ikon volt és olyan életművet alkotott, amely feledhetetlen. Többen szövetkeztünk, hogy megőrizzük az emlékét, de külön szeretném megköszönni Rónaszéki Lászlónak, akivel kezdeményezői és finanszírozói voltunk az emléktábla elkészítésének, valamint Varga Éva szobrászművésznek és Urbán Tibor képzőművésznek, akik végig menedzselték, hogy ez a tábla ilyen szép legyen” – mondta ünnepi beszédében Mészáros János, aki hozzátette, bárkit kértek volna fel, a barátok közül, vagy akár magát a várost, biztosan segítettek volna a tábla elkészítésében. Erre most nem volt szükség, de a jövőben, a későbbiek során, ha valóban meg akarják őrizni az ő örökségét, lehet, hogy létre kell hozni egy alapítványt a rendezvények finanszírozására.
Felidézte, hogy a mai esős időjárás is olyan patakis, hiszen őt sosem zavarta az eső, már elmúlt hetvenöt éves, amikor egyszer egy éjfél utánra nyúlt beszélgetésről gyalog, esőben indult haza, mert már nem voltak buszok. Tiszaújvárosból Miskolcra. Képes volt ilyen távokra esőben is, ezért amikor kicsit szomorkás az idő, ez is rá emlékeztet.
A megemlékezések sorában áprilisban megnyílt egy életműkiállítás Tiszaújvárosban, most felavatták az emléktábláját Miskolcon, és Urbán Tibor már dolgozik egy miskolci kiállítás összeállításán – tudtuk meg Mészáros Jánostól az elhunyt festőművész közeli barátjától és sporttársától, a Magyar Karate Szakszövetség elnökétől.
