Új gazdára vár a néhai LKM vendégháza. Az épület jelenleg a miskolci székhelyű Tiszacash Zrt. tulajdonában van, a hirdetés szerint a telek több mint nyolcezer, az épület pedig több mint háromezer négyzetméteres. A piacvezető termőföld-közvetítő, -hasznosító és -fejlesztő cég mindenképpen szeretné, ha rendeződne a hosszú ideje kihasználatlan, nagy múltú épület sorsa, ezért az elmúlt időszakban több elképzelés is született annak hasznosítására, és mindegyikre készültek tervek is – meséli lapunknak Szász Csaba okleveles építészmérnök, vele jártuk be a jelenleg üres vendégházat.
Elmondása szerint a kétemeletes, belső udvarral is rendelkező komplexum 1938–1939-ben épült a Veszely Géza tervei szerint. Célja a gyár vendégeinek magas színvonalú elszállásolása volt. Az épület az étterem (ezzel tervezték is, hogy összekötik, végül azonban ez nem valósult meg) és a munkásétterem szomszédságában épült. Földszintjén közösségi helyiségeket, öt vendégszobát, gondnoki lakást és egyéb kiszolgáló helyiségeket helyeztek el. Az emeleten a vendégszobákon kívül olvasó helyiség, társalgó, kártyaszoba és ebédlő volt. A második emeleten voltak a lakosztályok és a kiemelt színvonalú lakószobák.
– Megszereztük az épület eredeti tervrajzait, melyekből kiderült, hogy azokat már a tervezési időszakban is többször módosították. Például a főépület középső szárnyán lett volna eredetileg egy torony, ez azonban nem épült meg végül, aminek az az oka, hogy az 1930-as években egy jelentősebb racionalizálás történt az építészetben. Ennek több oka is volt. Az 1900-as évektől a Monarchiában jellemezően eklektikus, neoreneszánsz és neobarokk stílusban építkeztek, aztán ebben törést okozott előbb az első világháború, majd a gazdasági világválság. Ennek építészeti következménye az, amit a vendégházon látunk – mondta.
Több stílus
Szász Csaba elmondása szerint az épületen alapvetően három stílusjegyet lehet fellelni. „A homlokzat téglaburkolata egyértelműen a vasgyári kolónia eklektikus építészetét idézi meg, a belső terekben viszont megjelentik anyag és színhasználatban az art deco, illetve érződik a harmincas években kedvelt bauhaus stílus is. Ez utóbbi nem elsősorban a formavilágban, de az épület tömegében, illetve racionalitásában, funkcionalitásában mindenképpen. A bauhaus jelenlétét igazolja továbbá az is, hogy a homlokzat nagyon visszafogott, a korábban használt stílusokhoz képest csak nagyon kevés dekoráció jelenik meg rajta” – sorolta az építészmérnök.
A beszélgetés során az egész épületet bejártuk. A szobákban még ma is láthatóak az egykor kiváló minőségű parketták, több helyen még az eredeti lámpák, falikarok, és bár a második emeleti tárgyalótermet a hetvenes-nyolcvanas években átépíthették (erről tanúskodik a fali lambéria és a padlószőnyeg stílusa is, a bálterem és a mögötte lévő büfé még a harmincas éveket idézi burkolataival, csilláraival, a még ma is működő üvegezett tolóajtóval és a kandallóval. Alkalmi túravezetőnk megjegyzi, a terem sok esküvőnek adott otthont a gyár fénykorában, de még a kilencvenes években is.
Tervek már vannak
– Ahogy már említettem, a jelenlegi tulajdonos mindenképpen szerette volna hasznosítani az egykori vendégházat, ezért az elmúlt években több tervet is készítettek rá. Eleinte irodaházban gondolkodtak, erre a főépítésszel egyeztetett tervek álltak már rendelkezésre, ám az elképzelések időközben megváltoztak, felmerült a játszóház, a hostel vagy turistákat fogadó apartmanház gondolata is.
Ezt követően demens személyeket ellátó idősek otthonában is gondolkodtak, ám ez az átépítés túl sok építészeti módosítással járt volna, de a szociális intézmény professzionális üzleti terve elkészült és rendelkezésre áll. Jelenleg egy olyan apartmanház tervezésén dolgoznak, amely közel 200 vendégmunkás elszállásolására alkalmas, ami azért is tűnik logikus választásnak, mert a korszerűsítésen kívül alig kellene hozzányúlni a jelenlegi szerkezethez, a fürdőszobával rendelkező szobák mellett a kiszolgáló funkcióknak is kialakították a helyét már közel száz éve – részletezte Szász Csaba, aki hozzátette: arról majd az új tulajdonosnak kell természetesen döntenie, hogy hasznosítja-e a most elkészült terveket.
