Miskolcon minden évben megemlékeznek az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatiról és mártírjairól. November 4-én előbb Oláh Miklós 1956-os mártír Tárkány utcai emléktáblájánál, majd a Hősök temetőjében helyeztek el koszorúkat.
„ezerkilencszázötvenhat, te csillag, oly könnyű volt a nehéz út veled! Nagyon soká sütöttél ősz hajamra, ragyogj, ragyogj, ragyogj sírom felett.” - szólt Faludy György, 1956, te csillag című verse Miskolcon, a Tárkány utcában, Oláh Miklós 1956-os mártír emléktáblája előtt, akinek azért kellett meghalnia élete tavaszán, mert szerette a hazáját és az embereket. A 21 éves fiatalember utolsó szavai „Felvirrad még Magyarországra!” voltak.
Ha nincs az a lövés a Tizeshonvéd laktanyánál, vagy ha halál nincs belőle, vagy ha a szülei kegyelmi kérvényét időben bontja fel a bíró, akkor talán itt lenne Oláh Miklós is - emlékezett meg Szolyák Péter, a Herman Ottó Múzeum igazgatója az 1956-os mártírról.
Miskolcra is elért a szovjet invázió
1956. eseményeit idézték fel Miskolcon. November 4-ének hajnalán a szovjet csapatok támadást indítottak Budapest ellen.
Még egy hónap sem telt el a miskolci egyetemisták 11 pontos és a munkásság 21 pontos követelése, az október 25-ei közel 50 ezres miskolci tüntetés és a 16 halálos áldozatot, köztük egy 13 és egy 16 éves tanuló életét követelő rendőrsortűz, és a lincselések, a diákparlament, a munkástanács és a nemzetőrség felállítása óta. Hiába lett Miskolc november másodikára a forradalom regionális központja. Lassan mindenhol kihunytak a forradalom és szabadságharc lángjai, és átvette helyüket a rettegés, az önkény és a vérgőzös bosszú. Miskolc próbált kitartani, de nem kerülhette le sorsát – emlékezett vissza Szolyák Péter.
A szovjet invázió Miskolcra is elért. Az Egyetemvárosban alakult ki jelentősebb fegyveres harc, amiben két diák életét vesztette.
November az ellenállás hónapja volt Miskolcon
Kokárdák, röpcédulák, nemzeti színű és gyászlobogók takarták be a várost. Sokan sztrájkot kezdeményeztek, megtagadták a munka felvételét, a megyei munkástanács vezetői nem akarták feltétel nélkül elismerni a Kádár-kormányt, ezért letartóztatták, majd a Szovjetunióba szállították őket, de a gyári dolgozók sztrájkja miatt hamarosan elengedték - részletezte a legsötétebb napokat a múzeumigazgató.
Miskolc sorsa december elején pecsételődött meg
December 9-én a forradalomban elesettek emlékére békés tüntetést szerveztek a miskolci belvárosban, amely azonban hamar kilépett a medréből. A másnap délelőtt összegyűlt tömeg a nyomdához vonult, ott azonban tűzharc alakult ki, melynek négy áldozata lett, két szovjet és két magyar vesztette életét.
A felbőszült tömeg ezután a Tizeshonvéd utcai laktanyából próbált fegyvert szerezni. Itt lett 1956 egyik fiatal mártírja Oláh Miklós.
Miskolc volt az első az országban, ahol kivégzéssel torolták meg a szabadságvágyat. Megyénkben a következő öt évben 882 személyt állítottak bíróság elé. 1956-58 között tizenkettőt végeztek ki közülük - emlékeztetett Szolyák Péter.
A forradalom és szabadságharc hőseinek emléke bennünk él
A forradalom után hosszú évekig tilos volt beszélni az eseményekről. A miskolci sortűz áldozatait családi körben, a kivégzetteket névtelen sírokban temették el. Csak a rendszerváltás után, az 1990-es évektől kezdve állítottak emléktáblákat és szobrokat a városban. Ma Miskolc több pontján emlékhelyek őrzik azok emlékét, akik életüket adták a szabadságért.
- Nem volt hiábavaló a miskolci mártírók áldozata. Miskolc fontos helyszíne volt a forradalomnak és szabadságharcnak. Dicsőség a hősöknek - mondta Hollósy András, Miskolc alpolgármestere.
Hatvankilenc év telt el azóta, de az 1956-os forradalom miskolci eseményei tovább élnek a város kollektív emlékezetében. Nem csupán történelmi adatok ezek, hanem személyes sorsok, családi történetek, amelyek a szabadságvágy erejéről tanúskodnak.