Kedden azonban egy egész napos program keretében tölthették el együtt az időt, sok más, hozzájuk hasonlóan máskor magányos emberrel, akikkel élmény volt egy kicsit összekapcsolódni, találkozni, lelkileg együtt töltekezni. Az esemény nyitott volt minden érdeklődő számára, felekezeti és életkori megkötés nélkül.
A nap folyamán a résztvevők többféle, szabadon választható program közül találhattak maguknak elfoglaltságot. Voltak, akik társasjátékok mellett ismerkedtek meg egymással, mások festettek, rajzoltak, vagy egy asztal köré ülve osztották meg gondolataikat, emlékeiket. A beszélgetések természetes módon alakultak ki: szó esett a karácsonyhoz fűződő személyes élményekről, az ünnepi készülődés örömeiről, de akár a magány megéléséről is.
Az eseményen nem csak az aktívan szerepelni kívánók vehettek részt, hanem az is teljes jogú tagja lehetett a közösségnek, aki inkább csendben figyelt, hallgatott, vagy egyszerűen csak jelen volt.
A Miskolci Mentálhigiénés Műhely lelkészei igei gondolatokkal is készültek, amelyek a karácsony lelki tartalmára, az elfogadásra, a reményre és az egymás felé fordulás fontosságára hívták fel a figyelmet. Ezek az üzenetek szervesen illeszkedtek a délután hangulatához és sokak számára adtak kapaszkodót az ünnepek előtti időszakban.
A szervezők arra biztatták az érkezőket, hogy hozzanak magukkal egy számukra fontos történetet, egy kedves tárgyat, egy családi fényképet vagy akár az ünnepekre készített süteményt. Ezek a személyes elemek könnyen indítottak el beszélgetéseket, és segítettek abban, hogy az együttlét valódi megosztássá váljon. A közös időtöltés célja az volt, hogy oldja a magány érzését, és megmutassa: még azok számára is van közösség és figyelem, akik az ünnepeket egyébként egyedül töltenék. Az esemény azt az üzenetet hordozta, hogy a karácsony nemcsak az otthonról, hanem az egymás felé fordulásról is szól.