Viharos éjszakában, 52 órányi kompozás után érkezett meg a mezőny Marokkóba. A Budapest-Bamako rally miskolci indulói, dr. Simon Réka, a GYEK onkohaematológiai és csontvelő-transzplantációs osztályának vezetője és férje, Lippai Gábor kalandjai tovább folytatódtak. A holdbéli tájon haladva útjukba került egy kislány, aki mezítláb sétált ki az útra. Megálltak és adtak neki ajándékot. Nagyon nehéz terepen haladtak, többen ki is estek, főleg a motorosok. Nekik sem volt könnyű napjuk.
- Tegnap korán örültünk. Egészen addig minden simán ment, amíg elértük a Szaharát. Csökkentettük a guminyomást, majd élveztük a homoksivatag adta terepviszonyokat. Dűnéztünk, homokbuckákon ugrattunk, az egyik tetején sikerült is fennmaradnunk. Ennek tőlünk jobban csak a litván társaink örültek, hogy végre akció van és már bontották is ki a vadonatúj rántókötelüket (nekünk is van, de ők gyorsabbak voltak). Mindez sivatagi naplementében igazán jó szórakozás volt - írta a miskolci EXC Team csapat két tagja.
Nem tudták, hol vannak
A tábor azonban még nagyjából ötórányi távolságra volt. Percek alatt besötétedett, és ekkor derült ki, hogy az offline térkép nem működik, a megvásárolt helyi SIM-kártya pedig inkább nem, mint igen. Nyomvonalakat és távoli autók fényeit próbálták követni, miközben sem azt nem tudták pontosan, hol vannak, sem azt, merre tartanak.
- Egymást váltották a mélyhomokos, aprókavicsos, nagyköves szakaszok, kiálló sziklák, letörések és emelkedők. Az autó rengeteget kapott, több részen csak reméltük, hogy megoldja a feladatot és nem szenved komolyabb kárt, ami miatt nem tudunk továbbhaladni. A haspáncél kopogott rendesen. A hátsó lökhárító középső szervízpaneljét elhagytuk, valószínűleg egy kiálló szikla vagy egy nagyobb kő szakíthatta le - írták.
Sikerült beérni
Már több mint négy órája küzdöttek a sötétben, abban a reményben, hogy jó irányba haladnak, amikor végre megszólalt a navigáció: a cél 25 percre van. Ritkán örültek még ennyire. A tábor 30 méteres dűnék között bújt meg, és bár maguk sem értették, hogyan, meglepően gyorsan beértek.
- Hajnali fél 2-kor központi csatornán érkezett egy üzenet, hogy az egyik résztvevő számításai szerint 1 órányira van a tábortól, de nem találja az irányt, csak forgolódik. Legalább volt internetje, így valaki kiment menteni.
Vacsorára: pörkölt tarhonyával
A gondosan bepakolt felszerelés teljesen összekeveredett, de sikerült előhalászni a sátrat és a kempingfelszerelést. Főzés helyett már csak melegítésre futotta: pörkölt tarhonyával került elő, mellé pedig – bevallottan – egy-egy sör is. Sok volt még hátra, de egyelőre állták a sarat. 32 fok volt. És még mindig talpon voltak.
Büntetés a sapkáért
A marokkói rendőrök minden ellenőrzésnél integetnek és mosolyogva küldték őket tovább. Kivéve egyikőjük, aki Zagoraban azért bírságolta meg őket 300 dirhamra (kb. 13.000 forint), mert Rékán volt sapka, Gáboron pedig nem.
- És miután kifizettük, még selfizni sem volt hajlandó velünk - jegyezték meg viccesen.
A kaland tovább folytatódik.
