Várvédők a cserjésben
Meglehetősen furcsa eset történt 1650-ben, amikor török portyázók csapata megtámadta a diósgyőri várat. A támadás idején a katonák éppen a szőlőben kapáltak, onnan hívta vissza őket a seregdob jelzése. A védők lélekszakadva rohantak a várba, és hosszas küzdelem után végül elűzték az ostromlókat. Voltak azonban, akik nem siettek annyira megvédeni az erődítményt. Rákóczy László katonái kint maradtak a cserjésben lapulva, mialatt társaik a halállal néztek farkasszemet.
„Ezek [...] inkább érdemlik a halált, mint az életet, s mint megbélyegzett emberek, vitézi életet soha többé nem élhetnek. De bizonyára nem is akarnak, mert hiszen a győri asszonyok a leggyalázatosabb szidalmakkal illetvén, az egész lakosság kacagása közben kiűzték őket a városból.”
Az utolsó ostrom
1673-ban vegyes magyar–német őrség volt a várban. Azonban bujdosó kurucok meggyőzték a magyarokat, hogy adják át a várat. Ebbe ők belementek, és az őrség német részét sértetlenül Kassa felé irányították. Egy csapat azonban mégis utánuk eredt, és a Bodó-völgyben levágták őket, egyedül egy öreg német tudott Kassára menekülni.
A kassai császári parancsnok, tudomást szerezve a történtekről, nagyon feldühödött, és Telekessy kapitány vezetésével egy 1500 fős sereget küldött Diósgyőr ellen, ostromágyúkkal és egyéb felszerelésekkel felvértezve. Amikor az ostrom során a vár egyik kapuját elfoglalták a labancok, a bentiek elengedték Korláth kapitányt – az egykori várnagyot –, hét papot és egy jezsuitát, akiket addig a börtönben tartottak fogva. Ezek után pedig a várvédők kitűzték a fehér zászlót a kapura. Telekessy azonban csak abban az esetben volt hajlandó elfogadni a megadást, ha a főbűnösök meglakolnak. Így is lett. Tizenöt volt császári katonát kivégeztek, sok lázadót pedig a tokaji vár börtönébe zártak.
A lázadó őrséghez csatlakozók nagy részét büntetlenül elengedték, ez 170 embert jelentett. A vár védműinek egy részét lerombolták, hadászati célokra alkalmatlanná tették, és a vár harangjait is magukkal vitték Kassára.
Vita a templom körül
Báró Barkóczy Julianna a diósgyőri zálogbirtokos, Haller Sámuel felesége volt. Annak halála után az uradalom vezetője lett. 1712-ben önkényesen elűzte a reformátusokat a középkori plébánia területéről azzal az indokkal, hogy ők a Rákóczi-szabadságharc idején rekvirálták azt a katolikus egyháztól. A református egyház természetesen perre ment. Több idős „szavahihető” embert hallgattak ki, és végül bizonyítást nyert, hogy a föld már legalább 150 éve a reformátusoké, akik földesúri vagy királyi adományként kapták azt annak idején. A vármegye elítélte Barkóczy Julianna tettét, és felszólította az eredeti állapot helyreállítására.
A romos állapotban lévő diósgyőri templomot egyébként a reformáció során vették birtokba az új vallás követői, amit a törökök valamikor a 15-16. század fordulóján gyújtottak fel. A leégett templomot nem újították fel, egészen 1743-ig abban az állapotban maradt. Akkor a katolikusok rendbe hozták, és ismét az ő liturgiájuk szerint szentelték fel 1753-ban.
A „csuda bótos”
Egy diósgyőri zsidó szatócs boltjában különös eset történt 1886 júniusában. A kereskedő krumplit adott el egy parasztasszonynak, aki miután otthon elkezdte pucolni, szent csodát vélt felfedezni benne. Miután kettévágta az egyik burgonyát, Szűz Máriát és a karján a kis Jézust látta benne. Azonnal szaladt a krumplival a plébánoshoz, és a városban közben elterjedt, hogy a zsidó szatócs csodakrumplit árul.
Szaladt is mindenki krumplit venni, aztán a „zsákmánnyal” haza, hogy minél előbb ők is lássák benne a csodát. A kereskedő rengeteg burgonyát eladott, szinte az egész készletét felvásárolták.
Az első csodakrumplit vásárló asszony és az őt követő vevők a templomnál várták a plébános megerősítését a csoda ügyében. Ám csalódniuk kellett. A pap elzavarta őket: ilyen ostobasággal ne zaklassák. Az emberek szomorúak voltak, a zsidó szatócs azonban örült, hogy a rossz krumpliján túladhatott. Ezért a diósgyőriek egy része ezután „csuda bótosnak” nevezte el a kereskedőt, egy részük pedig szentül meg volt győződve arról, hogy valahogyan ő „tette bele” a krumpliba Mária és Jézus képét, hogy túladjon a készletén.
