Az eseményen először a kórház főigazgatója dr. Zsákai Zsolt köszöntötte az egybegyűlteket, rámutatva, hogy a Betegek világnapja nemcsak az egészségügy, hanem az emberi méltóság ünnepe is. Kiemelte, ezt a napot Szent II. János Pál pápa hívta életre, és nem véletlenül esik éppen február 11-ére, hanem azért, mert ez a Lourdes-i Szűz Mária emléknapja, amely a keresztény hagyományban a gyógyulás, a vigasz és a remény jelképe, és ez a vallási üzenet ma is időszerű.
- Ez a nap azt üzeni, hogy a betegség idején az ember nem marad magára, és a gyógyulás nem csupán testi folyamat, hanem lelki út is, amelyben a hit, a remény és a szeretet különleges erőt adhat. A kórház falai között ezért nemcsak orvosi beavatkozások történnek, hanem bizalom, hit és emberi kapcsolódás is születik – fogalmazott a főigazgató.
Hozzátette, kórházigazgatóként nap, mint nap rendszerekkel, számokkal és döntésekkel foglalkozik, mégis hiszi, hogy az intézményük valódi központjában az ember áll. Az ember, aki betegként kiszolgáltatott helyzetbe kerül, és akinek ilyenkor nemcsak szakmai tudásra, hanem odafigyelésre, együttérzésre és lelki támaszra is szüksége van. A keresztény hagyomány tanítása szerint pedig a betegek szolgálata nem csupán munka, hanem hivatás.
Zsákai Zsolt végül megköszönte minden orvosnak, ápolónak, szakdolgozónak és munkatársnak, hogy nap, mint nap ezt a hivatást választják, gyakran nehéz körülmények között is, emberséggel és elkötelezettséggel. A betegekhez fordulva azt hangsúlyozta, hogy nincsenek egyedül. A kórházban nemcsak gyógyítani, hanem kísérni is szeretnék őket ezen a nehéz úton, nem csupán szakmailag és emberileg, de ha arra igény van, lelki támogatással is.
Orosz Atanáz a görögkatolikus Miskolci Egyházmegye püspöke arra hívta fel a figyelmet, hogy XIV. Leó pápa ezen a napon az irgalmas szamaritánus képét kívánja előtérbe helyezni, amely mindmáig időszerű és nélkülözhetetlen ahhoz, hogy újra felfedezzük a szeretett szépségét és az együttérzés társadalmi dimenzióját.
- Egy törvénytudó azt kérdezte Jézustól, ki az a felebarát, akit szeretnünk kell? Jézus pedig egy férfit mutat be, aki Jeruzsálemből Jerikóba tartott, rablók támadták meg, és félholtan hagyták az útszélén. Elment mellette egy pap és egy lévita is segítségnyújtás nélkül, ám egy szamaritánus megszánta őt, bekötözte sebeit, fogadóba vitte és kifizette az ápolását. Ennek az evangéliumi szakasznak mindnyájunkhoz egyéni üzenete is van – mutatott rá a püspök, világossá téve, hogy az igazi felebarátunk az, aki a bajban önzetlenül megsegít minket.
- Sokszor mentem már el itt a Vármegyei Kórház előtt autóval vagy kerékpárral, és legfeljebb fohászkodtam itt egyet, gondoltam közben az orvosokra, betegekre, de elhaladtam, mert sok dolgom volt. Aztán az elmúlt negyed év úgy alakult, hogy legalább harminc alkalommal betértem ebbe a kórházba, hol látogatóként, hol lelkipásztorként, hol páciensként. És egészen más dolog közelről, belülről megtapasztalni valamit, mint kívülről elhaladni. Az együttérzés és az irgalom, amely különösen is ezen a szent helyen, az Irgalmasság kápolnájában fontos, nem pusztán egyéni erőfeszítésre korlátozódik, hanem kapcsolatok rendszerében valósul meg. Kapcsolatban a rászoruló testvérrel, aki itt a szomszéd épületben beteg ágyon fekszik, azokkal, akik gondoskodnak róla, és kapcsolatban Istennel, aki nekünk ajándékozza végtelen szeretetét. Ez az ajándékozás a közelség és a jelenlét adásának az örömében zajlik. A példabeszéd is elmondja, hogy a szamaritánus, amikor meglátta a sebesültet, nem ment el mellette, hanem nyitott és figyelmes tekintettel nézett rá, Jézus tekintetével, amely emberi és szolidáris közelségre indította – emelte ki Orosz Atanáz.
Ez az odafordulás és emberi közelség érhető tetten a kórház közösségében is, ahol arra vagyunk hivatottak, hogy a jó szándékunk, az empátiánk, az együttérzésünk együtt erősebb legyen, mint a kis egyének összege. Ez társadalmi dimenziót ad az együttérzésnek. A Vármegyei Kórház kápolnájában a Betegek világnapján ezt is ünnepeljük, ezért is hálát adunk, és ezt is kérjük a jövőre nézve a mindenkivel gondoskodó Istenünktől – zárta gondolatait a püspök.
