Pedig a Rácz-palota nem csupán egy a belváros sok régi háza közül: falai egy olyan polgár történetét őrzik, aki vagyonát, munkáját és végül örökségét is Miskolc szolgálatába állította, így ez a ma is patinás épület egyszerre lakóház és kőbe írt életrajz.
Egy palota születése
A Széchenyi utca 62–64. szám alatti sarokház 1887 és 1899 között épült, késő eklektikus stílusban. Megbízója dr. Rácz György volt, a város egyik leggazdagabb és legtekintélyesebb polgára. A telek már korábban is a család birtokában állt: az értékes területre még a szűcsmester ősök tettek szert, amelyet az utódok – köztük Rácz György – tudatos gazdálkodással gyarapított tovább.
A palota valójában két, egymás mellett álló épület összeépítésével nyerte el mai formáját. A saroktelken Rácz György kétemeletes bérházat emelt, míg a szomszédos telken testvére, Rácz János építtetett lakóházat. A két épületet később egységes homlokzattá formálták, így jött létre az a reprezentatív sarokpalota, amely ma is meghatározó épülete a főutca ezen részének.
Egy tudatos életút
Ha ránézünk az épületre, annak építészeti részleteiben szinte látjuk azt a tudatos polgári életutat, amely lehetővé tette, hogy névadója megépítse. Ám a Rácz-palota nem pusztán reprezentálása volt a névadó vagyonának, hanem egy tudatosan felépített, a korban divatos befektetésforma, amely üzleteivel és lakásaival biztos, hosszú távú jövedelmet termelt tulajdonosának.
Rácz György tehetős miskolci családban látta meg a napvilágot 1857-ben. A városban töltött gyermekkort követően egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, ahol gyógyszerészi diplomát, majd kémiából doktori címet szerzett. Rácz 25 évesen tért haza, majd vásárolta meg az addig is prosperáló Korona Gyógyszertárat, ezzel a befektetéssel pedig rövid idő alatt a város gazdasági elitjének meghatározó alakjává vált. Míg a Csáthy családtól a gyógyszertárat meg-, a tulajdonos lányát elvette, ám a közel egy évtizedes frigy szomorú véget ért. Csáthy Szabó Ilonát korán elveszítette, gyermekük nem született, így a tragédia után életét szinte teljesen a munkának és a közéletnek szentelte.
A kortársak puritán, visszafogott emberként írták le, akinek életmódjából senki sem következtetett volna jelentős vagyonára. Inkább a számok, a befektetések és a közéleti feladatok érdekelték, mint a látványos külsőségek. A palota felépítése is ezt a szemléletet tükrözte: nem hivalkodó rezidenciát, hanem jövedelmező, jól működtethető bérházat hozott létre. Rácz György maga is az egyik emeleti lakásban élt, így nap mint nap testközelből láthatta a ház működését. A palota tehát nemcsak vagyonának jelképe, hanem pragmatikus gondolkodásának megtestesülése is volt.
A ház felépülését követően eladta patikáját, és ettől kezdve inkább befektetőként és pénzügyi szakemberként tevékenykedett, ami csak tovább növelte vagyonát. 1898-ra már a virilisták élmezőnyében szerepelt; egymaga több adót fizetett, mint a miskolci egyházi intézmények együttvéve. Ekkor már a városi törvényhatóság tagja, a számügyi és pénzügyi bizottság elnöke, a hitelintézeti igazgatóság tagja volt, miközben a református egyház főgondnokaként is jelentős szerepet vállalt.
Egy különleges végrendelet
Sok jeles személyiség bemutatása halálával fejeződik be, de Rácz György esetében ez koránt sincs így. 1922 áprilisában bekövetkezett halála után vált ismertté végakarata, amely általános megdöbbenést keltett. Tekintélyes vagyonának nagy részét nem a rokonságra, hanem a református egyházra és Miskolc városára hagyta. A Széchenyi utcai bérházak jövedelme – köztük a Rácz-palotáé – a várost illette, miközben végrendelete hűséges alkalmazottairól és több közéleti személyiségről is gondoskodott életjáradék formájában.
Érdekesség, hogy Rácz György végakarata nemcsak bérházak és pénzalapok formájában gazdagította a várost. Rendelkezéseinek egyik külön pontja szerint az Avas-tetőre egy, a nevét viselő tornyot kellett építeni, amely kilátóként és tűzfigyelőhelyként is szolgálhat. Az 1934-ben megvalósult építményt a köznyelv ugyan Rákóczi-toronynak nevezte, hivatalosan azonban – éppen a végrendelete okán – Rácz György nevét viselte. Így az egykori gyógyszerész és üzletember nemcsak a főutcán hagyott maradandó nyomot, hanem az Avas-tetőn is.
A rokonság bíróságon támadta meg a végrendeletet, ám a hosszas pereskedés végén kimondták annak érvényességét. Így a palota, amelyet Rácz György saját jövőjének biztosítékaként emelt, halála után a várost gazdagította, és nem csupán építészeti örökségként.
Kőbe zárt örökség
A Rácz-palota ma is ott áll a Széchenyi utca forgatagában, ahol üzletek váltják egymást, járókelők sietnek el előtte, és talán csak kevesen tudják, hogy falai egy puritán, de rendkívül tudatos polgár történetét őrzik. Rácz György nem látványos gesztusokkal, hanem következetes munkával és előrelátó döntésekkel írta be nevét Miskolc történetébe.
Ha legközelebb a Royal-köz sarkánál megállunk egy pillanatra, érdemes felnézni az épületre. Rácz György történetét megismerve ugyanis nem csupán egy patinás bérpalotát látunk majd, hanem egy olyan ember örökségét is, aki életében megszerzett vagyonát szeretett szülővárosára hagyta.
Nagy Attila
