Országszerte megemlékezéseket tartanak az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 178. évfordulóján. Nincs ez másként Miskolcon sem, a borsodi vármegyeszékhelyen több ünnepi beszéd is elhangzik a nap folyamán, valamint a szabadságharchoz kapcsolódó hősök emlékhelyeinél koszorúznak a város és intézményeinek, egyesületeinek vezetői.
Szabadságot, egyenlőséget, nemzeti önrendelkezést követeltek
A megemlékezések sora a Petőfi téren kezdődött szombaton, ahol Csöbör Katalin országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet, melyben felidézte, hogy Magyarország a Habsburg Birodalom részeként „alávetett tartomány volt”, amikor a márciusi ifjak vezetésével „valami egészen nagyszerű kezdődött” 1848. március 15-én.
– Elindult reggel néhány fiatal, az első nap ezrek csatlakoztak hozzájuk, majd rövidesen az egész nemzet. A közös ügyük Magyarország függetlensége volt – fogalmazott.
Hozzátette: a magyarság megelégelte a sajtócenzúrát, és azt, hogy egy „idegen hatalom” hozta a törvényeket, és még a magyar országgyűlés összehívásáról is az uralkodó döntött. Sérelmezték továbbá azt is – folytatta Csöbör Katalin –, hogy a törvények előtt sem voltak egyenlőek. A terhek nagy részét ráadásul a szegényebbek állták.
Elegük volt abból is, hogy az országnak nem volt saját, független hadserege, a magyar honvédek „idegen érdekekért adták a vérüket”, miközben „az országban idegen csapatok állomásoztak”. Továbbá a pénzügyek felett sem rendelkezhettek önállóan, a gazdasági ügyeinket „erősen korlátozták” az országgyűlési képviselő meglátása szerint. Sokakat börtönbe vetettek, ha felszólaltak mindezek ellen.
– Ezt megelégelték a magyarok 1848-ban, és a magyarság szabadságot, egyenlőséget, valamint nemzeti önrendelkezést követelt magának – húzta alá a politikus.
„A függetlenséget nehéz visszaszerezni, ha feladjuk”
A '48/49-es események felidézését követően Csöbör Katalin úgy fogalmazott: Görgey honvédei Magyarország függetlenségéért adták a vérüket; azért haltak meg, hogy egy önálló, szuverén nemzet döntsön a sorsáról.
– Az 1848-49-es hősök nem idegen hatalmak kegyét keresték, hanem a nemzeti önrendelkezést, a szabadságot és a magyar államiság megerősítését tűzték ki központi céljukként. Áldozatuk mindnyájunkat arra kötelez bennünket, hogy minden korban meg kell tudnunk őrizni hazánk önállóságát – emelte ki Csöbör Katalin.
A történelem véleménye szerint „számos olyan példát mutat”, amikor Magyarország elveszítette cselekvőképességét, döntési szabadságát, és ennek „komoly következményei voltak”.
Úgy fogalmazott, hogy ma is „vannak olyanok”, akik az európai intézményeket Magyarország fölé helyeznék, a 48-49-es hősök áldozata azonban arra figyelmeztet – folytatta –, hogy „a függetlenségünk nagyon törékeny, és ha feladjuk, azt nagyon nehéz visszaszerezni”.
Kötelességünk megőrizni
Csöbör Katalin kitért arra is, hogy amikor Magyarország külső erők befolyása alá került, akkor annak „mindig társadalmi és gazdasági megrázkódtatásai voltak”. Megemlítette az I. világháború utáni eseményeket (a hadsereg leszerelését, a Tanácsköztársaság kikiáltását), amik aztán a trianoni békediktátumhoz vezettek.
– Ez még egyszer nem fordulhat elő, nem hagyhatjuk, hogy Magyarország alávetett tartomány legyen, nem hagyhatjuk, hogy olyanok kerüljenek hatalomra, akik elfogadják, hogy a Nyugat irányítsa Magyarországot, az itteni intézményeket – fogalmazott az országgyűlési képviselő, hozzátéve: hogy se Petőfinél nem olvasunk ilyet, se Kossuth nem mondta, hogy fel kell adnunk a szuverenitásunkból.
– 1848 öröksége nemcsak a múlt dicső emléke, hanem egy élő hagyaték, amely felelősséget ró ránk: kötelességünk hűséggel megőrizni és továbbvinni mindazt, amit a márciusi ifjak elindítottak – hangsúlyozta.
Az üzenet világos, zárta ünnepi beszédét Csöbör Katalin:
meg kell őriznünk Magyarország függetlenségét. Nem szabad hagyni, hogy a magyar országgyűlés szerepe csorbuljon, hogy idegenek irányítsák a magyar intézményeket. Ha azt akarjuk, hogy a fiataljaink szabad országban éljenek, akkor meg kell tudnunk védeni a szuverenitásunkat és a nemzeti önrendelkezésünket. Erre most csak a jelenlegi kormány képes.
Az ünnepi beszédet követően a város vezetői, politikai pártok, városi intézmények vezetői, valamint civil szervezetek és egyesületek megkoszorúzták Petőfi Sándor egészalakos szobrát.
Az ünnepi programban közreműködött: a Miskolci Petőfi Sándor Általános Iskola kórusa; a Miskolci Szabó Lőrinc Általános Iskola; a Symphonia Alapfokú Művészeti Iskola Áfonyás utcai telephelye; a Martin János Technikum, Szakképző Iskola, Szakiskola és Készségfejlesztő Iskola; a Miskolci Tábori Fúvószenekar, valamint a Számadó zenekar.
A március 15-éhez kapcsolódó miskolci megemlékezések sora a Gróf Batthyány Lajos-emléktáblánál, a Deák Ferenc-szobornál, a Lévay József-szobornál, a Szemere Bertalan-szobornál, a Petőfi Sándor-emléktáblánál, a Gróf Széchenyi István-szobornál, majd déltől a Szent István téren folytatódott.