A Pele-ház
Az utolsó magyar polihisztorunk, Herman Ottó lillafüredi nyaralójaként funkcionált a ház, amely 1898–1903 között épült. 1951-ben került a múzeum tulajdonába, 1964 óta kiállítási épületként funkcionál, 2007 és 2008 között teljes felújítást kapott. A felújítás során a kivitelezők igyekeztek megőrizni az eredeti állapotokat.
Herman Ottó halála után az épület Szeöts Béla tulajdonában volt, aki a nagy polihisztor unokaöccse volt. A második világháború után a nyaraló állami tulajdonba került, de elhanyagolták, és önkényes lakásfoglalók költöztek oda.
Mai funkciójáról – és állandó kiállításáról – ezt olvashatjuk a Herman Ottó Múzeum honlapján: „A kiállítás két szobában mutatja be a múzeum névadójának életét, munkásságát, miskolci és hámori-lillafüredi kötődéseit. Az első terem enteriőrjében és vitrinjeiben szép számmal megtalálhatók a Pele-ház eredeti bútorai, illetve Herman Ottó személyes tárgyai, levelei, kéziratai is. A második teremben az utolsó magyar polihisztor tudományos tevékenységének bemutatása látható, szakterületenként külön egységekben, gazdag tárgyi illusztrációval és egy látványos halászati diorámával. Az emlékház kertje tavasztól őszig színes múzeumpedagógiai programok helyszíne.”
Mátyás király lábnyoma
Ha a Szeleta-barlang környékén sétálgatunk, egy különleges, lábnyomra hasonlító képződményt figyelhetünk meg az egyik sziklában. A legenda szerint Mátyás király hagyta itt a lábnyomát. Persze ez nem igaz, valójában egy növény gyökere volt a „tettes”. A történetre egyébként Zólyomi Sándor hívta fel a figyelmemet.
„Mátyás Király lábnyomának története...
Az 1960-as évek környékén két tizenéves gyermek fantáziájában született meg Mátyás király lábnyomának története, amikor anyák napján felmentek a Szeletára orgonát szedni, amiről persze a szülők nem tudtak. Az orgonán kívül még rengeteg virágot lehetett ott találni, többek között szőrös tulipánt, gyöngyvirágot. A virágszedés közben eltévedtek, és a Szeleta-barlang tetejénél kötöttek ki, ahol csodálatos látvány tárult a szemük elé, amilyet még sohasem láttak előtte. 10 évesen hogyan is láthattak volna! Velük szemben a hegy, ami hatalmas volt, mintha rájuk akart volna dőlni, alattuk a falu, apró kis házakkal, köztük csordogáló patakkal. Velük szemben a Palotaszálló és a vízesés, mint egy festmény tárult eléjük. Ahogy körülnéztek, megpillantottak egy lyukat a sziklában, amit kitakarítottak, és akkor vették észre, hogy ez a lyuk hasonlít egy lábnak a lenyomatához. Ebből a lyukból lett »Mátyás király lábnyoma«. Azóta is így ismerik az ismerősök és barátok ezt a helyet, akik évtizedek óta szeretnek felsétálni és kicsit megpihenni szikla tetején, ahol Felsőhámor és Lillafüred, mint apró makett tárul a szemük elé.”
A világ első Gerald Durrell szobra
A híres zoológus első szobrát a világon a miskolci Vadasparkban állították, amely 1998-ban készült el. Durrell Indiában született 1925-ben, ír szülők gyermekeként. Apja halála után a család hazaköltözött Angliába, majd Korfu szigetén éltek. A fiatal Durrell itt jegyezte el magát örökre a természettel és az állatokkal. Miután visszaköltözött Angliába, egy állatkertben dolgozott, majd különböző expedíciókat vezetett Afrikába és Dél-Amerikába, ahol állatokat fogott be európai vadaskertek számára. 1959-ben Jersey szigetén nyitott egy otthont, ahol olyan állatfajokat próbált megmenteni, amelyeket a kipusztulás fenyegetett. Több könyvet is írt, és széles körben ismertté vált állatvédő és természetvédelmi munkássága. A Brit Birodalom Rendjének tisztjeként, és a Brit Birodalom Érdemrendje cím birtokosaként 1995-ben hunyt el.
Molnár Attila nagy szerepet vállalt a Miskolci Állatkert létrehozásában, de úgy, hogy előtte elutazott a feleségével Jersey-re, és találkoztak Durrell-lel. Sőt, tanácsot kértek tőle, így jött létre a Vadaspark, ezért áll Durrell szobra is a parkban.
Reiman Zoltán
