Borsod-Abaújban az evangélikusok ritka „csodabogarak”. Amikor húsz éve idekerültem, hamar megtanultam, hogy sokszor már egy helyett a két hittanos is ajándék. Hálás vagyok azoknak a hűséges családoknak, akik a többségi hittan helyett az evangélikus oktatást választották gyermekeiknek. Nekik köszönhetően bejárhattam a vidéket, és idővel a távolságtartó biccentésekből valódi kapcsolatok, őszinte beszélgetések születtek.
A miskolci Kossuth gimnázium mellett az utóbbi húsz évben Encstől Abaújszántón át Sárospatakig, Tállyától Tokajig sokfelé megfordultam. Sokan csodálkoztak, miért utazom akár hetven kilométert egyetlen gyermekért. De az az egy gyermek mindig egy egész családot jelent, akik sokszor egy egész szórványközösséget tartanak életben. A szolgálat gyümölcse is megmutatkozott: volt, aki evangélikus gimnáziumban tanult tovább, más a konfirmációra a teljes Kiskátét megtanulta, és akadt, aki végül az evangélikus teológiát választotta. Ma már Tokajban is van hittanosom – sőt kettő is –, nem kis részben a saját lányom lelkes szervezésének köszönhetően.
Különösen közel áll hozzám Golop kis óvodája. Egyetlen evangélikus kisfiú miatt kezdtem oda járni, gitárral, énekekkel, dramatizált bibliai történetekkel. Azóta ő már gimnazista, a gyerekek cserélődtek, de a hittancsoport megmaradt. A gyerekek ma is örömmel énekelnek, imádkoznak, és ugyanazzal a lelkesedéssel búcsúznak: „Pali bácsi, integess, amikor a csoportszoba ablaka alatt leszel!” Ezek a pillanatok erősítenek meg abban, hogy a vetett mag nem vész el.
A misszió számomra a jelenlét. Nemcsak a sok megtett kilométer, hanem a mindennapi odafordulás: egy segítő kéz, egy beszélgetés, egy visszamosolygó tekintet. Néha elég egyetlen lépés a szomszéd felé. Jézus parancsa ma is érvényes: „Menjetek el, és tegyetek tanítvánnyá minden népet!” – de ez sokszor a csendes, hűséges jelenlétben valósul meg.
És ebben a szolgálatban nem vagyunk egyedül. Húsvét örömhíre ad erőt: Krisztus feltámadt! Legyőzte a halált, és élő reménységet ajándékoz nekünk. Ez a reménység tart meg a szórványban is, ez ad értelmet minden útnak és találkozásnak. Mert ahol Ő jelen van, ott élet sarjad – és ott a legkisebb közösség sem hiábavaló.
