Egy órával a Herman Ottó Múzeum megnyitója után a Rákóczi utcán folytatódott a Miskolci Grafikai Triennálé. A Miskolci Galéria tereiben a grafika új irányai kerültek fókuszba, a kortárs grafikai gondolkodás friss, kísérletező irányait helyezi előtérbe. Miskolc város nevében Berencsy Sándor Máté önkormányzati képviselő köszöntötte a megjelenteket. – Ez az alkalom nemcsak egy kiállítás megnyitója, hanem az alkotás, az elmélyült figyelem és a vizuális gondolkodás ünnepe is. A grafika egyszerre őrzi a hagyományt és keresi az új utakat. A vonalak, foltok és jelek csendes nyelven mesélnek történeteket, gondolatokat közvetítenek, és kapcsolatot teremtenek alkotó és befogadó között. Különösen jelentős ez az év, hiszen egyszerre van jelen a 65 éves múlt és a 30. alkalom ünnepe. A múlt értékei és a jelen kérdései egymás mellett állnak ebben a térben. Köszönet illeti mindazokat, akik munkájukkal hozzájárultak a kiállítás létrejöttéhez: a művészeket, a kurátorokat, a szervezőket és a közönséget is, akik jelenlétükkel életet adnak ennek az eseménynek – mondta.
– Maga a rendezvény 1961-ben indult el – ezt már Kákóczki András, a Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria tagintézmény-vezetője mondta köszöntő beszédében. – Korábban úgy fogalmaztam, hogy ha lehet ilyet mondani, akkor ennek a rendezvénynek az édesapja és elindítója Feledy Gyula volt, aki az 1955-os hazatérése után útjára indította ezt a biennálét, majd triennálét. Akkor még nem is létezett a Miskolci Galéria, hiszen azt csak 1967-ben alapították meg. Úgy gondolom, hogy ennek a biennálénak és triennálénak nagyon fontos szerepe volt abban is, hogy létrejöjjön a régi épület – hangsúlyozta.
Nehéz pontosan meghatározni
A belvárosi helyszín sajátos atmoszférája jól illeszkedik ahhoz a szemlélethez, amely a határok feszegetésére épül. Megnyitó beszédében Gaál József Munkácsy Mihály-díjas képzőművész úgy fogalmazott, a sokszorosítás és a grafika fogalma mindig is nehezen meghatározható volt. – A régi mesterek, Bruegel, Cranach vagy Dürer idején is a grafika egyszerre szolgálta az uralmat, a hatalmat, a kifigurázást, sőt időnként a szamizdat szerepét is betöltötte. Nehéz pontosan megmondani, mi a grafika lényege, ez egy örök vita, amely a különböző technikák megjelenésével csak tovább bonyolódott. A kilencvenes években, amikor már új eljárások és technikák jelentek meg, újra és újra felmerült a kérdés, hogy mi számít sokszorosíthatónak, mi nevezhető grafikai alkotásnak, és hogyan lehet ezeket kategóriákba sorolni – mondta a XVI. Országos Grafikai Biennálé nagydíjasa.
A tárlat augusztus 9-ig látogatható a Miskolci Galériában, annak nyitvatartási idejében. A megnyitó után díjakat adtak át.
Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata Nagydíját Miklós Kelemennek ítélte oda a zsűri. További díjazottak még: Kovács Csonga Anikó, Szilágyi Rudolf, Barta János, Pawel Delekta, Golowizter Szabina, Boros Mátyás, Szegedi Csaba, Lebeda Dániel, Cseh Orsolya, Farkas Dormán Kolos és Kovács G. Tamás.
