Jacsó Pál 1964-ben Miskolcon született földműves-gazdálkodó, kereskedő családban. Ez a város nála nem pusztán helyszín, hanem erkölcsi mérce. A józan paraszti ész, az igazságérzet és a szabadságvágy ötvözete. Ezekből nőtt ki az a hang, amely egyszerre jogászi pontosságú és költőien érzékeny.
– Nem nevezném szerelemnek a versírást, egyszerűen csak rám talált az ihlet. Körülbelül 12–13 évvel ezelőtt kezdtem verseket írni. Inkább tárgyilagos embernek tartom magam, a történelem jobban vonzott. A versek világa sem került el, de nem volt központi szereplője az életemnek. Aztán rám talált a költészet is, majdnem egy időben azzal, amikor 48 évesen konfirmálva, a Miskolc-Avasi Református Egyházközség gyülekezeti tagja lettem, ahol három év múltán presbiternek is megválasztottak. Ez időre tehető közéleti aktivitásom felerősödése is. Mindezek nálam egyszerre érkeztek. Nem tudom, miért, de úgy gondolom, hogy ebben a hitemnek is nagy szerepe van – véli.
Köteteiben – Nem múlnak a gyermekévek és Hatvan é(r)v Miskolc – verseket és prózákat egyaránt olvashatunk. Előadóként slam poetryben, felolvasásokon, beszélgetéseken és a Miskolci Pincék Dalárdájával szinte hetente találkozhatunk vele Miskolc kulturális életében. 2025-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Príma díj irodalmi kategóriájának győztese lett.
– Rengeteg ötlet jár a fejemben, bár most az időmet a közösségszervezés és a köteteim előkészítése köti le, autodidakta módon folyamatosan pótolni igyekszem irodalmi, olvasottságbeli hiányosságaimat, mert ha az embernek mondanivalója van, meg kell találnia hozzá a megfelelő formát is. Számomra az az igazi visszaigazolás, amikor látom, ahogy másokat megérintenek a verseim. Lényegileg ez emeli „szerelemmé” az írást. Szeretek közönség előtt szerepelni, azonnali visszajelzéseket kapni. Több irodalmi társulatnak is tagja vagyok, fellépek slam poetry esteken, irodalmi műsorokban, sokszor templomi, hitéleti rendezvényeken is – nyilatkozta, majd beszélt arról is, nem tudja meghatározni, hol tart íróként: – Sokan vannak, akik már annak tartanak, de én inkább olvasóként tekintek magamra, és úgy figyelem a saját munkáimat is. Szeretnék még fejlődni, magasabb szintre jutni az írás terén.
Tucatnyi civil szervezetben vállal szerepet, ügyvédként harminc éve mások problémáinak megoldásán dolgozik – íróként pedig azon, hogy ezek a problémák kimondhatók legyenek. Hitvallása szerint az értelmetlen konfliktusok egy része őszinte kommunikációval és pontos megfogalmazással megelőzhető. Ez az attitűd az írásaiban is tetten érhető: nála a szó felelősség.
Életfilozófiája eddig is arról szólt, amiről Szabó Lőrinc öröksége is: az egyéni sors és a közösségi felelősség feszültségéről, az igazság kereséséről, a kimondott szó súlyáról. Ezért is lett méltó Jacsó Pál arra, hogy megkapja a Szabó Lőrinc irodalmi díjat.
